Népességpolitika, családtámogatás, szociális jutattások

Évtizedek óta ismert tény, hogy "fogy a magyar".
A demográfiai statisztikák csökkenő születésszámokat mutatnak hosszú-hosszú évek (évtizedek) óta.

Ez azonban a magyar társadalom problémáinak csupán egyik oka. Sőt, ha jobban belegondolunk, csupán okozat ez is, hiszen azért nem vállalunk több gyermeket, mert nem látjuk biztosítva sem azt, hogy fel tudjuk őket egyáltalán nevelni (saját korosztályunk munkaerőpiaci instabilitása), , sem azt, hogy Magyarországon, hosszútávon "van miért" felnevelni (romló életkilátások).

Persze a szociális rendszer egyetlen valódi "gyógymódja" a munkaerőpiacon aktív népesség számának drasztikus emelése - hosszútávon és tartósan a különböző korosztályok közötti egyensúly helyreállítására való törekvéssel.

Azonban egy másik jelentős oka a mai tarthatatlan helyzetnek a munka világából kiszoruló (vagy oda belépni sem akaró) társadalmi csoportok számarányának drasztikus emelkedése.

(Kulturális különbségektől kezdve számos oka van ennek a folyamatnak, véleményem szerint vaskosan sáros a dologban a passzivitásra agitáló szociális juttatási rendszer is.)


A tapasztalat azt mutatja, ha csak a születésszám emelkedését helyezzük fókuszba, és nem kap sokkal nagyobb hangsúlyt a felelős szülői magatartás biztosítása is, úgy a rövidebb generációs intervallumú, GDP-ből kevesebb részesedést termelő társadalmi rétegek arányának jelentős növekedése mellett a hosszabb távon tervező, jellemzően hosszabban iskolapadban ülő értelmiségi réteg - amely a GDP növekedéséhez eredményesebben tudna hozzájárulni - szükségszerűen visszaszorul majd.

Minthogy a társadalmunk hosszútávú érdekeit is szem előtt kell tartanunk ebben a kérdésben, az alábbi megfontolásokkal élnék a szociális juttatások rendszerét, a gyermekvállalást ösztönző intézkedések kapcsán:



0. A támogatások jogalapja

Elhibázottnak - erkölcsi-etikai oldalról hibás megközelítésnek tartom azt az alapvetést, hogy a gyermekhez kötődő állami támogatások (családi pótlék, adókedvezmények, stb.) "a gyermeket illetnék", és azt a szülő, illetve törvényes gyám "csupán felhasználhatja a gyermek javára".
Egyrészt ellenőrizhetetlen a felhasználás, tehát az erre való hivatkozás teljesen oktalan.

Másrészt ez a megközelítés ideológiai csapdát rejt, amennyiben szembe állítjuk az első-második-harmadik-negyedik, stb. megszületett gyermek jogát - az egyenlőség elve alapján.
A támogatásokat a szülők használják fel, a gyermekek megszületésétől, nevelésétől a gyermek versenyképességének megteremtéséig, minden életmozzanatát a szülei határozzák meg. A társadalom felelőssége a szülők felelős magatartásának kialakítása, amelybe szabadságjogaik megsértése nélkül nem avatkozhat, csak a támogatási rendszer ésszerű kialakítása révén. Ehhez azonban szükséges a támogatások differenciálása a születési sorrend szerint (lásd alább).

1. Gyermekvállalás - a szülő életkora

 Erkölcsi-etikai szempontból éppúgy ingoványos területen járunk, mint jogi szempontból.
Tapasztalat, hogy a fiatal (tinédzser) generációkat megnézve a szellemi-pszichológiai érés folyamata elhúzódik, kitolódik. A - divatos kifejezéssel élve - "szingli-szindróma" túl a jelentős értékrendbeli változásokon arra is rámutat, a fiatalabb nemzedék egyre nehezebben talál önmagára a szülői szerepkörökben. Ha emellett figyelembe vesszük a hazai etnikumok eltérő kulturális hátterét, a családhoz való eltérő viszonyulást, a korai gyermekvállalás általános gyakorlatát köreikben, úgy vélem kijelenthetjük, hogy egy mai fiatal sokkal kevésbé felkészült egy gyermek érkezésére, mint 50 évvel ezelőtt született "kortársa".

Emiatt - a felelős gondolkodásra való ösztönzés céljával - javaslom, hogy a családalapítást szolgáló valamennyi támogatást korhatárhoz kössék. Elsősorban pszichológus szakértők, szociális gondozók, védőnők szakmai konszenzusát alapul véve, 23-25 éves életkor környékén.
Azok a fiatal párok, akik ez alatt az életkor alatt akarnak gyermeket vállalni, megtehessék, azonban ezzel a döntésükkel egyben mondjanak le az állam támogató juttatásai nagyobbik részéről.

Az iskola a nevelés egyik legjelentősebb színtere és irányítója, ezért az iskolai záróvizsgák részeként (érettségi, diploma, stb.) javaslom a szülői szerepvállalásra való érettséget monitorozó pszichológiai értékelés bevezetését, melyet a TB-kartonhoz csatolhat a háziorvos. Ez mind a családtervezést segítő védőnői- és egyéb szakszolgálatok munkatársainak helyzetmegítélését segítheti, valamint alapot adhat a fiatalok tervezéséhez való konstruktív, objektív szempontokat szem előtt tartó hozzászóláshoz.

Ezen szabályozás célja a felkészületlenség, a szülői felelős gondolkodás hiányának kiküszöbölése, a megszületendő új állampolgár ideális szocializálódásának, a támogató, óvó és nevelő családi környezet kialakításának elősegítése.


2. Gyermekvállalás - gyermekek száma

Meggyőződésem, hogy pusztán "a több jobb" elvét követni "a Társadalom érdekében" a korábban leírt egyensúly-eltolódás miatt több, mint hiba.
Ezért a családi pótlék összegét, a családi adókedvezmény mértékét, és minden további támogatási formát is az alábbiak szerint javaslom elosztani a jogosultak között:

a) Mivel az a szülő, aki több gyermek nevelését vállalja - azonos bevételi sávban mozgó családokhoz viszonyítva -, a demográfiai egyensúly megteremtésében nagyobb szerepet, és ezzel nagyobb terhet vállal, nagyobb támogatásra legyen jogosult.

b) Sajnos megfigyelhető (a jelenlegi elhibázott családtámogatási és szociális rendszer által generált) folyamat, miszerint bizonyos társadalmi rétegekben a további gyermekek vállalása mögött megjelent a gazdasági érdek, vagyis a több szociális juttatásra való jogosultság megszerzésének igénye.
Ez a szülői magatartás alapjaiban kifogásolható, különösen ha együtt jár a megszületett gyermekek nevelésének, képzésének, oktatásának elhanyagolásával, amely mind az érintett gyermek életkilátásait rombolja, mind a társadalomra plusz terhet ró (pl. munkanélküliség, bűnözés).

Ennek a felelőtlen szülői hozzáállásnak a visszaszorítása, valamint az újszülöttek emberhez méltó élethez való joga védelme érdekében javaslom a támogatások megosztását a harmadik gyermek megszületéséig progresszív, majd azt követően születő gyermekeknél degresszív formában.

Azon családokban, amelyek megteremtik a megfelelő jövedelmi viszonyokat a negyedik, ötödik, vagy akár hatodik gyermek felnevelésére, így nem kerül korlátozásra a gyermekvállalás, ugyanakkor kiküszöbölhető az a fajta deviáns megközelítés, hogy a több támogatásból fakadó többletbevétel érdekében vállaljon egy család újabb gyermeket, valamint a rosszul felmért anyagi kapacitásokra alapozott túlzott családméret elkerüléséért is lépéseket tettünk.

c) A támogatási jogosultságot a jelenlegi gyakorlat a születés tényéhez köti. Ez azonban nem védi kellően a gyermek jogát a tisztességes nevelés, élelmezés, oktatás, stb. iránt. Pedagógusoktól hallhatjuk, hogy egyes gyermekek "csak addig" vannak iskolában (szülői felelősség), míg a családtámogatáshoz szükséges igazolásokat beszerzik.
Egy gyermek életkorából, tapasztalatai hiányából fakadóan nem képes helyesen felmérni hosszútávú érdekeit, ezért egyértelműen a szülő felelőssége, hogy a gyermek részesüljön legalább a kötelező képzésekben.
Ezért minden támogatási jogosultság alapjául venni javaslok egy, a gyermek nevelésére, iskolai részvételére, megfelelő életfeltételei (lakótér, táplálkozás, stb.) meglétére kiterjedő szakvéleményt, melyet a lakhely szerint illetékes védőnőből, osztályfőnökből, és iskolapszichológusból álló szakmai gárda kell, hogy kiállítson, negyedéves felülvizsgálattal.

Ez a törekvés annak biztosítását célozza, hogy a szülők a gyermek világrahozatalán túl is ellássák szülői feladataikat, illetve folyamatos szakmai támogatásra legyen lehetőségük, az említett szakemberek révén, amennyiben ez indokolt.
Így elősegíthető, hogy minden család annyi gyermeket vállaljon, amennyit tisztességes, emberhez méltó körülmények között fel tud nevelni, és amennyinek biztosítani tudják a versenyképességet az iskolái végére.

3. Kisgyermekes anyák munkavállalása

Alapvető probléma a fiatal anyák körében a munka világába való visszatérés nehézkessége. Egyrészt a gyermekneveléshez ideális 4-6 órás munkakörök alacsony száma, másrészt a munkaadók szemlélete miatt.
Két magától adódó út kínálkozik az édesanyák helyzetének elősegítésére.

a) Adókedvezmények a munkaadói terhekben

Ezt a megoldást az állam bevételei szűkössége miatt kerülendőnek tartom. Ezzel együtt érdemes lehet egy kísérleti időszakra bevezetni olyan formában, hogy a dolgozói létszám arányában legalább 10%-ot elérő mértékben kisgyermekes anyákat 4-6 órás munkakörben foglalkoztató cégek részesülhessenek progresszív mértékben kedvezményben (5-15% mértékben).

b) Állami szerepvállalás - a közszféra révén

Célszerűbb megoldásnak tartom, hogy a hivatali munkaköröket (posta, önkormányzatok, államigazgatási szervek adminisztratív posztjai, stb.), amelyeknél természetükből fakadóan nem okoz megoldhatatlan nehézséget a 4-6 órás időbeosztás, sem egy személy átmeneti pótlása (betegállomány esetén pl.), kifejezetten a kisgyermekes szülők részére tartsuk fenn, illetve őket pozitívan diszkrimináljuk ezen munkakörökben.
Természetesen nem csak azok vállalnak majd gyermeket, akik kezdetektől ezekre a területekre képezték magukat tanulmányaik során, illetve a lehetőséget (a munkahelyet) a követő generációk szülői számára is biztosítani kell, ezért szervezett átképzési rendszert kell párhuzamosan kialakítani (pl. valaki a versenyszférából megy el szülni, az első néhány évben átképzés révén 4-6 órában a közszféra foglalkoztatja a gyermekvállalást követően, majd mikor a gyermek már iskolás korú (pl. felsős), az édesanyja visszatérhet az eredeti szakmájában a versenyszférába, 8 órás munkarendben).

Fontos továbbá olyan társadalmi kezdeményezések ösztönzése, melyek a tudatos és felelős vállalatirányítás szempontjai között segítenek érvényre juttatni a közösség érdekeként az anyák foglalkoztatását.







A fenti alapelvek megvalósításával családonként 3-4 gyermek vállalását tudjuk ösztönözni, előmozdíthatjuk a felelős gyermekvállalás, családtervezés célját, ugyanakkor visszaszoríthatjuk a felelőtlenül korai életkorban való gyermekvállalást, valamint a jelenlegi rendszer kitermelte élősködő hozzáállást.



A cikket az alábbi írás ihlette: katt ide


Frissítés (2019):
A gyermeknevelésből visszatérő anyák foglalkoztatását terhelő adóterhek csökkentése lehet járható út. Vállalkozókkal folytatott eszmecseréim alapján a legfőbb visszatartó erő a minimálbérhez kötődő terhek mértéke, illetve az adminisztratív többletteher, amely szükségszerű, ha egy 8 órás pozíciót pl. három 4 órás munkavállaló alkalmazásával igyekeznének lefedni.

Tabula rasa?

Gyűlünk-gyűlünk, ám eljön az idő, amikor lépnünk is kell.

Továbblépnünk.

Amikor felteszik majd a kérdést - valaki fel fogja tenni a kérdést, hogy "Hogyan tovább?"
Oké, hogy nem tetszik, ami eddig volt - de hogyan csináljuk jobban?

Ezt a blogot ezért hozom létre.
Mindazok gondolatainak helyet kívánok adni vele, akiknek van ötletük, hogy a saját szakmájukban, az általuk jól ismert területen milyen rendszerben működhetnének jobban a dolgok, mint jelenleg.

Itt - rögtön az elején szeretnék megkérni mindenkit, hogy csak akkor ragadjon klaviatúrát, ha építő jellegű, megfontolt és átgondolt ötlettel, véleménnyel áll elő! Se mocskolódásnak, sem siránkozásnak nem fogok teret adni moderátorként, mert értelmetlennek tartom.

Azt azonban szeretném, ha mindenki elkezdene gondolkodni!
Azon, hogy hogyan tovább?!
Mi legyen a következő lépés?!
Mi az, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy ezúttal - másodszor - már jobban csináljuk ezt a demokráciának nevezett "társasjátékot"?!

Igen, azt mondom "játék" - életre-halálra.

Játék, mert 25 éve egyszer sem vettük elég komolyan!

Játék, mert 25 éve egyszer sem vállaltuk fel a szabályokat - tudniillik, hogy aki "demokráciásat" akar játszani, azt játékosként komoly felelősség terheli! Ami alól nem lehet kibúvó.

Mert ha kibújunk a felelősség alól - mint ahogy tettük -, akkor oda jutunk, hogy "diktatúrássá" alakul a játék - mint ahol tartunk.

Megbundázott választási törvényekkel, ilyenmutyival, meg olyan olyanmutyival.



Én magam hiszem, hogy nem kell mindent a nulláról kezdenünk!

Csupán a kritikus részeket - az elfajzott, csupán egyéni érdekeket kiszolgáló bürokráciát, a szintén egyéni érdekeket kiszolgáló látszatintézményeket kell felszámolnunk úgy a jogalkotásban, a közigazgatásban, mint közvetlenül a politikában.

Azokat azonban kivétel és kímélet nélkül.


Mindazokat a vívmányokat, amelyeket elődeink megfogalmaztak, kiépítettek, amelyekért megharcoltak, vissza kell állítanunk.

1. A szabad sajtó.

Az államhatalom egyedül független kontrolljának eszköze.

2. A köztársasági államforma.

Visszatérni a Magyar Köztársaság Alkotmányához, amely az alapvető jogokat, az államhatalom feletti ellenőrzés rendszereit, a demokratikus működés kereteit határozza meg.

3. Átlátható, racionális szerveződésű közigazgatási rendszer. 

A közigazgatást közpénzből - vagyis adókból kell fenntartani. Tehát a költséghatékony méretre való törekvés elvének ezen a területen is érvényesülnie kell. Úgy a legfelső szinten - a Parlamentben -, mint a városüzemeltetéstől, a legutolsó állami fenntartású vállalatig.
(Hiszem, hogy az állami finanszírozású vállalatoknak lehet és kell, hogy szerepet vállaljanak például az anyák, a rokkantak részmunkaidős foglalkoztatásában.)

4. Független alkotmánybíróság és bírói hatalom.

Az egyéni érdekek mentén történő jogalkotás felszámolása, és az egyenlőség elvének érvényesítése.

5. A parlamenti pártoktól független, szakmai vezetés alatt működő Nemzeti Bank.

A Nemzeti Bank feladatait pártpolitikától függetlenül ellátó, szakmai hozzáértéssel vezetett és működtetett intézmény megalkotásával.

6. Szakértő vezetés alatt működő minisztériumok.

Az szakmai végzettségen túl a versenyszférában szerzett tapasztalatokkal bíró, gyakorlati tevékenységük során képességüket, hozzáértésüket bizonyító szakemberekből.

7. A közpénzekből fenntartott állami üzemeltetésű, vagy állami támogatású vállalatok, a stratégiai jelentőségű hazai nagyvállalatok azonnali átvilágítása és vezetésük azonnali racionalizálása.

A jellemzően a legalacsonyabb szintű munkakörökben a szükségesnél kisebb létszámmal üzemelni próbáló, míg a vezetői szinteken a szükségesnél több poszttal, munkakörrel működtetett, állami pénzből fenntartott, vagy azokkal jelentősen támogatott cégek azonnali racionalizálása a rentábilis működtetés érdekében.

8. Az önkormányzatok azonnali átvilágítása, és teljes szervezeti racionalizálása.

A látszat-munkakörök és pozíciók azonnali megszüntetése, az irreális juttatási rendszerek felszámolása.


9. A közszolgálat újradefiniálása - a képviselői kiváltságok eltörlése.

a) A megélhetési politizálás felszámolásának lehetőségeit ki kell dolgozni, és létre kell hozni a nemzet érdekeit szolgáló rendszerekben a fenntartható bérrendszert. Alkotmányba foglalni a mindenkori képviselői maximális juttatások mértékét, pozíciókra lebontva.

b) Meg kell fogalmazni a képviselői mandátumokhoz kötődően a legszigorúbb, legszélesebb családi körre kiterjedő vagyoni elszámolást, a mandátum kapcsán a teljes családra kiterjedő anyagi felelősség elvén.

Hiszem, hogy a közszolgálatnak valóban szolgálatnak kell lennie!
Nyújtson biztos megélhetést, ám ne kínáljon a versenyszférában tapasztalható, kimagasló jövedelmi lehetőséget semmilyen szinten sem! A biztonságra törekvőknek adjon lehetőséget az állami szféra, a meggazdagodni vágyóknak legyen helye a versenyszférában!

10. Szakmai (szociológiai-, demográfiai-, közgazdasági-) alapokon nyugvó támogatási rendszer kidolgozása a gyermekvállalás ésszerű ösztönzésére.

Kidolgozni egy olyan ösztönző rendszert, amely nem csupán a gyermekek világra hozásához köti a támogatások megítélését, de a felelős szülői magatartást, a gyermek testi-lelki-szellemi fejlődését is monitorozza, és annak alapján differenciáltan osztja el a támogatásokat.


11. A Független szakszervezetek átvilágítása, működési kereteik újragondolása.

A szakszervezetek szakmai kerekasztalok formájában segítsék a jogalkotás, és a nemzetgazdasági-, és politikai tervezés folyamatait. Lehetővé kell tenni a munkavállalók hatékony érdekképviseletét.

12. Az adórendszer teljes átalakítása.

a) Fogyasztás-alapú adózás - elsődlegesen a luxuscikkek (úgy mint telekommunikációs eszközök bizonyos értékhatár felett, luxus gépjárművek, ingatlanok, stb.) után, alul súlyozva az alapvető élelmiszerek és fogyasztási cikkek körét

b) A munka- és a vállalkozói terhek ésszerű, racionális csökkentése a vállalkozás-alapítást, és az alkalmazottak teljes bejelentését ösztönző rendszerben


13. Az elmúlt 12 évben képviselői- és egyéb állami posztokat betöltők elszámoltatása minden olyan esetben, ahol utólag felmerülhet a hűtlen kezelés gyanúja. 

Elszámoltatást a teljes család vagyona alapján.
Azon állami megrendelések esetében, amelyekben különösen nagy értékben kerültek állami pénzek kifizetésre magánvállalkozásoknak, szigorú vizsgálatot folytatni az indokolatlan kifizetések felderítésével, elszámolásával, vagyonelkobzással a legszélesebb családi körre kiterjesztve.

Elkerülhetetlennek vélem, hogy az új rend megalapozásakor ne legyenek vesztesei a korábbi erkölcstelen gyakorlatnak. Gondolok itt azon családtagokra, akik adott esetben nem működtek tevőlegesen közre a hűtlen kezelésekben, sikkasztásokban, korrupciós ügyekben.
Ugyanakkor vallom, hogy a felelősöket el kell számoltatni, a kárvallottakat - a Magyar Népet - pedig kárpótolni kell. Amennyiben tisztázni tudja magát bármely érintett családtag, jogát tiszteletben kell tartani.
Ott azonban, ahol ajándékozás, vagy egyéb jogi megoldás révén kerültek nagy értékben ingó és ingatlan vagyonok, akár készpénz-számlapénz formájában képviselőkkel rokon személyek tulajdonába, érvényt kell szerezni a nemzet magasabb érdekének akkor is, ha nem tisztázható a kérdéses vagyoni javak pontos eredete (sőt akkor csak igazán).


14. Az egészségügy szakmai alapokon nyugvó azonnali reformja mind működési, mind finanszírozási oldalon.

Az egészségre ártalmas fogyasztási cikkek átfogó rendszerben való megadóztatása, a különadókból befolyó összegek transzparens felhasználása az egészségügy finanszírozására.
A privát egészségügyi ellátások anyagi hátterének megalapozása a munkavállalók javára szóló vállalati egészségbiztosítási rendszer létrejöttének támogatásával.

15. A szociális alapon nyújtott segélyek és egyéb támogatások rendszerének teljes újragondolása.

A társadalmi ellátórendszereken élősködő magatartás visszaszorítása átfogó szociális programmal, melynek része a hatékony, racionális, a nemzetgazdasági tervhez illeszkedő közmunkaprogram (álláskeresési támogatás kiváltásával), és az aktuális munkaerő-piaci statisztikák alapján meghatározott hiányszakmákra való továbbképzési rendszer.
A "Minden ember érték"-elvét követve törekedni rá, hogy senki ne segélyt kapjon - és ne is segélyben gondolkodjon! Teremtsünk meg egy, a képességeknek-készségeknek-lehetőségeknek megfelelő, az ember munkaerejét hasznosító, és azt honoráló rendszert!


***

Tudom, hogy a lista korántsem teljes, és sokkal több tennivalónk van!

Azt gondolom ugyanakkor, hogy ahelyett, hogy elvesznénk a teendők sokaságában, kezdjük el egyesével végigjárni, hol, miben tudunk építő jelleggel hozzátenni a fent leírtakhoz!
Ezek csak pontok - pontosításra, kifejtésre szorulnak!
Komplett tervet, programot kell felépíteni mögéjük - és nem elég felépíteni, meg is kell valósítani azokat!

Ehhez pedig emberekre van szükség!

Olyanokra, akik az adott területen dolgoznak, vagy dolgoztak (nemrég) - olyanokra, akik képesek és hajlandóak vállalni, hogy a nemzet újjászületéséért időt és energiát áldozzanak a közös munkára az életükből!


Ha tudsz, és akarsz dolgozni az országunk megújulásáért, jelentkezz mail-en!

Csak Együtt érhetünk el bármilyen eredményt!

Szükség van Rád!