Javaslat Magyarország nyugdíjrendszerének reformjához

 
Alapvetés:

A jelenlegi felosztó-kirovó rendszer fenntarthatatlanságáról, jelenlegi helyzetéről ezernyi részletes tanulmány elérhető, már-már köztudottnak nevezhetőek ezek a tények. Pontos számszaki elemzésre itt sem szándék, sem mód nincs, ezért csak az elvek szintjén gondolkodom.

Alapprobléma: több eltartott (nyugdíjas), mint eltartó (adófizető), és az arányuk egyre romló.

Ebből következően egyre nagyobb költségvetési terhet jelent a társadalomnak a nyugdíjak kifizetése.

Megoldás ismert lehetőségei:

• korhatáremelés
• továbbfoglalkoztatás
• nyugdíjak összegének (reálértékének) csökkentése
• állami nyugdíjrendszer felszámolása
  

Probléma 2: Nagyon lassú változás, rövidtávon nem segítség sem a társadalomnak (költségvetésnek), sem a nyugdíjasoknak.

Megoldási Javaslat:

1. Az újonnan munkába álló generációk felé világos kommunikáció a rendszer fenntarthatatlanságából következő társadalmi kényszerről, és a rendszer megváltoztatásáról.
   
   
2. Annak felvállalása, hogy a társadalom problémája közös - a társadalom valamennyi tagjának felelősség és tehervállalása révén oldható csak meg.
   
   
3. Ennek érdekében a "mától" munkakezdő korosztályoktól (2006.01.01. után születettek, továbbiakban "új belépők") az állami szerepvállalás a nyugdíj tekintetében módosul - a finanszírozásból az állam kivonul, és a szervezési-szabályozói szerepkört viseli tovább.
   
   
4. Ez azt jelenti, hogy az új belépő állampolgárok önmaguk felelősek saját nyugdíjstratégiájuk megvalósításáért - az állam ehhez szakmai támogatást, lehetőségeihez mérten jogszabályi ösztönzőket biztosít (adókedvezmények, munkáltatói nyugdíjprogramok ösztönzése, stb.).
   
   
5. Mivel a jelenlegi rendszerben nyugdíjba vonuló korosztályok nyugdíjának finanszírozása a társadalom közös terhe (az adók révén), ugyanakkor az új rendszerbe belépő társadalmi csoportok ezáltal többletterhet viselnek, az adózási rendszert ennek kompenzálására az alábbiak szerint alakítjuk át:
   
   
   1. A 2006.01.01. előtt születettek változatlan rendszerben adóznak.
      
   2. Az új belépők első 15 munkaévükben változatlan rendszerben adóznak.
   3. Az új belépők ezt követően progresszíven csökkenő munkavállalói terhek mellett dolgozhatnak. (Ennek pontos számszaki háttere kidolgozása szükséges.)
      
      Ezáltal a pályakezdő fiatalok is kiveszik a részüket a korábbi teherviselők nyugdíjazása finanszírozásából, ugyanakkor életük középső (jellemzően a gyermekvállalás terheinek megjelenését is hozó) szakaszában egyre csökkenő tehervállalással egyre nagyobb felszabaduló anyagi forrást tudnak teremteni saját nyugdíjstratégiájuk, valamint a gyermeknevelés finanszírozására.
      
      
   4. Az új belépőket követő generációk - vagyis az új belépők leszármazottai - munkabérterheiből a nyugdíjkifizetéseket fedező tétel kikerül.
      Új elemként ugyanakkor az új belépők elsőfokú leszármazottai a munkabér 7%-át "nyugdíjmegváltás" címén fizetik a központi költségvetés elkülönített számlájára (ez a tétel az adófolyószámlán a mindenkori minimálbér 1,5-szeres összegére számolva terhelésre kerül, amennyiben a leszármazottnak bejelentett bérjövedelme nincs), melyből a nyugdíjfolyósító befizetéssel egyenlő összegű havi juttatást folyósít a leszármazó jogosult szülők (új belépők) részére egyenlő megosztásban, élethosszig tartó nyugdíj-kiegészítésként.
      Fenti jogosultság feltétele, hogy a leszármazottak legalább középfokú végzettséget és egy szakképesítést szereztek 21. születésnapjuk évében. Hivatkozott szakképesítést kiváltja az első diploma megszerzése, amennyiben arra a leszármazott 25. születésnapja évében legkésőbb sor kerül.
      
      Ezzel a társadalom kompenzálja az új belépő generációk többletteher-vállalását, egyben ösztönzi az észszerű és felelős gyermekvállalást.
      
      
    
6. A korhatár emelés és társadalmi igazságosság nem hozható közös nevezőre. A nyugdíjrendszer finanszírozásának ellehetetlenülését ugyanakkor a munkaerőhiány is gyorsítja, ezért az Alapprobléma megoldására az alábbi megoldást alkalmazzuk:
   
   
   1. A mindenkori kormány 2024.01.01-től a közigazgatási álláshelyek betöltésére OKJ-s szintű képzési programot indít, melyen a részvétel feltétele betöltött 60. életév, és alapszintű számítógépes ismeretek megléte.
      A képzés időtartama a szakmailag szükséges minimum (ennek megállapítására az egyes közigazgatási területek szakmai vezetése köteles), finanszírozását a központi költségvetés vállalja.
      
      
   2. 2025.01.01-től a közigazgatási álláshelyek minimum 45%-át, 2027.01.01-től minimum 75%-át, 2029.01.01-től minimum 90%-át 60. életévüket betöltött, legalább a fenti OKJ-s képzéssel rendelkező munkavállalókkal kell feltölteni.
      A fennmaradó 10%-nyi munkahelyet kisgyermeket nevelő édesanyák részére kell fenntartani, és 4-6 órás munkaidő-beosztással betölteni.
      
      
   3. Az öregségi nyugdíjkorhatár jelen jogszabály hatálybalépését követően az 1965.01.01. után születettek számára egységesen a 70. születésnap napja.
      Az öregségi nyugdíjkorhatár jelen jogszabály hatálybalépését követően az 1980.01.01. után születettek számára egységesen a 75. születésnap napja.
      
      A társadalmi igazságosság terén való kompenzáció érdekében az 1965.01.01. és 1980.01.01. között született korosztályokra speciális rendelkezések irányadóak.
      Az érintett állampolgárok 65. születésnapjuk betöltéséig rendelkezhetnek róla, hogy 65. születésnapjuktól kívánnak-e részleges nyugállományba vonulni. Amennyiben a részleges nyugdíjazást választják, úgy a jelenlegi számítási rendszer alapján esedékes nyugdíjuk összegének 60%-a folyósításra kerül részükre, ugyanakkor az öregségi korhatár betöltéséig lehetőségük van aktív munkavállalóként a munkaerőpiacon maradni, mely idő alatt foglalkoztatásukat az állam garantálja a közigazgatásban, amennyiben a képzési feltételeket teljesítik legkésőbb a 65. születésnapjuk betöltéséig, és amennyiben elhelyezkedésük a versenyszférában nem eredményes.
      
      A társadalmi igazságosság terén való kompenzáció érdekében az 1980.01.01. után született korosztályokra az alábbi rendelkezések irányadóak.
      Az érintett állampolgárok 70. születésnapjuk betöltéséig rendelkezhetnek róla, hogy 70. születésnapjuktól kívánnak-e részleges nyugállományba vonulni. Amennyiben a részleges nyugdíjazást választják, úgy a jelen számítási rendszer alapján esedékes nyugdíjuk összegének 60%-a folyósításra kerül részükre, ugyanakkor az öregségi korhatár betöltéséig lehetőségük van aktív munkavállalóként a munkaerőpiacon maradni, mely idő alatt foglalkoztatásukat az állam garantálja a közigazgatásban, amennyiben a képzési feltételeket teljesítik legkésőbb a 70. születésnapjuk betöltéséig.
      

   Ezen rendelkezések célja 

   • segíteni az átmenetet a nyugdíjba vonuló  korosztályok számára a korhatáremelés kompenzációja révén,
   • biztosítani a nyugdíj előtt álló korosztályok foglalkoztatását
   • felszabadítani a közigazgatási területen lekötött, aktív munkavállalói korú munkaerő-állományt, és azt a munkaerőpiacra visszaterelni
   • támogatni a gyermekvállaló édesanyákat részmunkaidős jövedelemszerzés lehetőségével.

     
   

    

Fenti módosításokkal az alábbi célok érhetőek el:

• egyszeri, komolyabb, hosszabb távon is fenntartható korhatáremelés
• a költségvetés terheinek jelentős (40%-os) csökkentése a nyugdíjkifizetések terén a nyugdíjba vonulás első 5 évében; valamint az új belépő generációk és leszármazottaik rendszerből való kivezetése révén
  
• a munkaerőpiaci szűkösség mérséklése
• észszerű és felelős gyermekvállalás ösztönzése
• gyermekvállaló nők munkalehetőségeinek javítása a közigazgatásban való priorizált foglalkoztatásuk révén.