Javaslat Magyarország nyugdíjrendszerének reformjához

 
Alapvetés:

A jelenlegi felosztó-kirovó rendszer fenntarthatatlanságáról, jelenlegi helyzetéről ezernyi részletes tanulmány elérhető, már-már köztudottnak nevezhetőek ezek a tények. Pontos számszaki elemzésre itt sem szándék, sem mód nincs, ezért csak az elvek szintjén gondolkodom.

Alapprobléma: több eltartott (nyugdíjas), mint eltartó (adófizető), és az arányuk egyre romló.

Ebből következően egyre nagyobb költségvetési terhet jelent a társadalomnak a nyugdíjak kifizetése.

Megoldás ismert lehetőségei:

• korhatáremelés
• továbbfoglalkoztatás
• nyugdíjak összegének (reálértékének) csökkentése
• állami nyugdíjrendszer felszámolása
  

Probléma 2: Nagyon lassú változás, rövidtávon nem segítség sem a társadalomnak (költségvetésnek), sem a nyugdíjasoknak.

Megoldási Javaslat:

1. Az újonnan munkába álló generációk felé világos kommunikáció a rendszer fenntarthatatlanságából következő társadalmi kényszerről, és a rendszer megváltoztatásáról.
   
   
2. Annak felvállalása, hogy a társadalom problémája közös - a társadalom valamennyi tagjának felelősség és tehervállalása révén oldható csak meg.
   
   
3. Ennek érdekében a "mától" munkakezdő korosztályoktól (2006.01.01. után születettek, továbbiakban "új belépők") az állami szerepvállalás a nyugdíj tekintetében módosul - a finanszírozásból az állam kivonul, és a szervezési-szabályozói szerepkört viseli tovább.
   
   
4. Ez azt jelenti, hogy az új belépő állampolgárok önmaguk felelősek saját nyugdíjstratégiájuk megvalósításáért - az állam ehhez szakmai támogatást, lehetőségeihez mérten jogszabályi ösztönzőket biztosít (adókedvezmények, munkáltatói nyugdíjprogramok ösztönzése, stb.).
   
   
5. Mivel a jelenlegi rendszerben nyugdíjba vonuló korosztályok nyugdíjának finanszírozása a társadalom közös terhe (az adók révén), ugyanakkor az új rendszerbe belépő társadalmi csoportok ezáltal többletterhet viselnek, az adózási rendszert ennek kompenzálására az alábbiak szerint alakítjuk át:
   
   
   1. A 2006.01.01. előtt születettek változatlan rendszerben adóznak.
      
   2. Az új belépők első 15 munkaévükben változatlan rendszerben adóznak.
   3. Az új belépők ezt követően progresszíven csökkenő munkavállalói terhek mellett dolgozhatnak. (Ennek pontos számszaki háttere kidolgozása szükséges.)
      
      Ezáltal a pályakezdő fiatalok is kiveszik a részüket a korábbi teherviselők nyugdíjazása finanszírozásából, ugyanakkor életük középső (jellemzően a gyermekvállalás terheinek megjelenését is hozó) szakaszában egyre csökkenő tehervállalással egyre nagyobb felszabaduló anyagi forrást tudnak teremteni saját nyugdíjstratégiájuk, valamint a gyermeknevelés finanszírozására.
      
      
   4. Az új belépőket követő generációk - vagyis az új belépők leszármazottai - munkabérterheiből a nyugdíjkifizetéseket fedező tétel kikerül.
      Új elemként ugyanakkor az új belépők elsőfokú leszármazottai a munkabér 7%-át "nyugdíjmegváltás" címén fizetik a központi költségvetés elkülönített számlájára (ez a tétel az adófolyószámlán a mindenkori minimálbér 1,5-szeres összegére számolva terhelésre kerül, amennyiben a leszármazottnak bejelentett bérjövedelme nincs), melyből a nyugdíjfolyósító befizetéssel egyenlő összegű havi juttatást folyósít a leszármazó jogosult szülők (új belépők) részére egyenlő megosztásban, élethosszig tartó nyugdíj-kiegészítésként.
      Fenti jogosultság feltétele, hogy a leszármazottak legalább középfokú végzettséget és egy szakképesítést szereztek 21. születésnapjuk évében. Hivatkozott szakképesítést kiváltja az első diploma megszerzése, amennyiben arra a leszármazott 25. születésnapja évében legkésőbb sor kerül.
      
      Ezzel a társadalom kompenzálja az új belépő generációk többletteher-vállalását, egyben ösztönzi az észszerű és felelős gyermekvállalást.
      
      
    
6. A korhatár emelés és társadalmi igazságosság nem hozható közös nevezőre. A nyugdíjrendszer finanszírozásának ellehetetlenülését ugyanakkor a munkaerőhiány is gyorsítja, ezért az Alapprobléma megoldására az alábbi megoldást alkalmazzuk:
   
   
   1. A mindenkori kormány 2024.01.01-től a közigazgatási álláshelyek betöltésére OKJ-s szintű képzési programot indít, melyen a részvétel feltétele betöltött 60. életév, és alapszintű számítógépes ismeretek megléte.
      A képzés időtartama a szakmailag szükséges minimum (ennek megállapítására az egyes közigazgatási területek szakmai vezetése köteles), finanszírozását a központi költségvetés vállalja.
      
      
   2. 2025.01.01-től a közigazgatási álláshelyek minimum 45%-át, 2027.01.01-től minimum 75%-át, 2029.01.01-től minimum 90%-át 60. életévüket betöltött, legalább a fenti OKJ-s képzéssel rendelkező munkavállalókkal kell feltölteni.
      A fennmaradó 10%-nyi munkahelyet kisgyermeket nevelő édesanyák részére kell fenntartani, és 4-6 órás munkaidő-beosztással betölteni.
      
      
   3. Az öregségi nyugdíjkorhatár jelen jogszabály hatálybalépését követően az 1965.01.01. után születettek számára egységesen a 70. születésnap napja.
      Az öregségi nyugdíjkorhatár jelen jogszabály hatálybalépését követően az 1980.01.01. után születettek számára egységesen a 75. születésnap napja.
      
      A társadalmi igazságosság terén való kompenzáció érdekében az 1965.01.01. és 1980.01.01. között született korosztályokra speciális rendelkezések irányadóak.
      Az érintett állampolgárok 65. születésnapjuk betöltéséig rendelkezhetnek róla, hogy 65. születésnapjuktól kívánnak-e részleges nyugállományba vonulni. Amennyiben a részleges nyugdíjazást választják, úgy a jelenlegi számítási rendszer alapján esedékes nyugdíjuk összegének 60%-a folyósításra kerül részükre, ugyanakkor az öregségi korhatár betöltéséig lehetőségük van aktív munkavállalóként a munkaerőpiacon maradni, mely idő alatt foglalkoztatásukat az állam garantálja a közigazgatásban, amennyiben a képzési feltételeket teljesítik legkésőbb a 65. születésnapjuk betöltéséig, és amennyiben elhelyezkedésük a versenyszférában nem eredményes.
      
      A társadalmi igazságosság terén való kompenzáció érdekében az 1980.01.01. után született korosztályokra az alábbi rendelkezések irányadóak.
      Az érintett állampolgárok 70. születésnapjuk betöltéséig rendelkezhetnek róla, hogy 70. születésnapjuktól kívánnak-e részleges nyugállományba vonulni. Amennyiben a részleges nyugdíjazást választják, úgy a jelen számítási rendszer alapján esedékes nyugdíjuk összegének 60%-a folyósításra kerül részükre, ugyanakkor az öregségi korhatár betöltéséig lehetőségük van aktív munkavállalóként a munkaerőpiacon maradni, mely idő alatt foglalkoztatásukat az állam garantálja a közigazgatásban, amennyiben a képzési feltételeket teljesítik legkésőbb a 70. születésnapjuk betöltéséig.
      

   Ezen rendelkezések célja 

   • segíteni az átmenetet a nyugdíjba vonuló  korosztályok számára a korhatáremelés kompenzációja révén,
   • biztosítani a nyugdíj előtt álló korosztályok foglalkoztatását
   • felszabadítani a közigazgatási területen lekötött, aktív munkavállalói korú munkaerő-állományt, és azt a munkaerőpiacra visszaterelni
   • támogatni a gyermekvállaló édesanyákat részmunkaidős jövedelemszerzés lehetőségével.

     
   

    

Fenti módosításokkal az alábbi célok érhetőek el:

• egyszeri, komolyabb, hosszabb távon is fenntartható korhatáremelés
• a költségvetés terheinek jelentős (40%-os) csökkentése a nyugdíjkifizetések terén a nyugdíjba vonulás első 5 évében; valamint az új belépő generációk és leszármazottaik rendszerből való kivezetése révén
  
• a munkaerőpiaci szűkösség mérséklése
• észszerű és felelős gyermekvállalás ösztönzése
• gyermekvállaló nők munkalehetőségeinek javítása a közigazgatásban való priorizált foglalkoztatásuk révén.
  
  
  
  
  
  

A közmunkáról

Épp most olvastam egy cikket a közmunkáról. Bizonyos részeivel egyet tudok érteni, összességében azonban úgy vélem, jó magyar (politikus-) szokás szerint megint átgondolatlan kivitelezéssel, valótlan szándékok mentén szúrnak el egy egyébként életképes koncepciót.

Elhibázottnak tartom a közmunkáról "munka helyettesítőként" gondolkodni - ahogyan a munkanélküli segély sem volt az.

Ugyanakkor egyetértek azzal, hogy "csak úgy" nincs értelme segélyt osztogatni.

Az alábbiak miatt:

1. Segély / jövedelem - más a tudatalattira, a személyiségre gyakorolt hatás. Márpedig a munkaerőpiacon - egy állásinterjún - az önkép, az
   önértékelés, a magabiztos fellépés sokat nyom a latban.
2. Valóban eltérő a munkához való hozzáállás a társadalom egészén belül. Vagyis nem halva született gondolat megmutatni azt, hogy a munka értéket teremt az egyén (a munkavégző egyén) számára is.
3. Azt a pénzt, amit eddig "segélyként", most a közmunkás "fizetéseként" költ el az állam, eddig is, ezutánis ki kell fizetnie. A társadalom oldaláról a különbség: a befektetett energia által teremtett (vagy teremthető) hozzáadott érték.

Természetesen minden előny, amit fel lehet sorolni, csak akkor jut érvényre, ha ésszerű programot dolgoznak ki az illetékesek (nem amolyan látszat-intézkedéscsomagról beszélünk, mint jelenleg, amivel a KSH-adatok kozmetikázásán túl semmit nem érnek el).


A cikkben leírtakat mindenképpen érdemesnek tartom megfontolni!

1. "Munkaalapú társadalom"

"...ezért kell létrehozni egy munkaalapú államot, aminek az állampolgárai nem segélyből, hanem munkából jutnak jövedelemhez..."


Nem olyan embertől elrugaszkodott fogalom ez, ha helyesen értjük. Hiszen a munkanélküliség nem jó azoknak, akik benne vannak éppen, és nem jó a társadalom dolgozó részének sem - hiszen pluszterhet jelentenek az éppen munka nélkül lévők.


De...

2. "...Orbán szerint a kormány így nem a munkanélküliséget, hanem a munkát támogatja..."

Igen. Ahogyan a hajléktalanok közterületekről való - BTK-val történő kitiltásával "támogatja a lakhatásukat"...?

Nem működhet, ha a közmunkaprogram mellett nem fektetünk úgy a képzésbe-átképzésbe, mint a piaci munkahelyek generálásába.
Utóbbi pedig az adórendszer ésszerűsítése nélkül aligha fog megvalósulni - szerintem.


3. "...A gazdag országokat tömörítő OECD-országok – ide tartozunk mi is – túlnyomó többsége a válság után növelte a gazdasági visszaesés miatt munka nélkül maradt emberek terheit enyhítő szociális kiadásokat..."


Nem azzal van a gond, hogy más utat keresünk, mint a szomszédok - hanem hogy csukott szemmel keressük (vagy méginkább a kormány csak úgy tesz, mintha keresné)...
(ld.: 2. pont)


4. "... KSH június–augusztusi adataiból az látszik, hogy a munkanélküliség számszerűen rég volt ennyire alacsony. Közmunka nélkül viszont 7,6 százalék helyett bőven 11 százalék felett lenne a munkanélküliek aránya..."

Hagyjuk a propagandát! Ez csak - megboldogult tanárom szavaival élve - "szócsűrés-csavarás".



5. "...a Magyar Szegénységellenes Hálózat is külön tanulmányt szentelt a közmunkaprogramnak, és az MTA-s kutatással egyetemben ez is arra jutott, hogy a közfoglalkoztatás nem vezet vissza a munkaerőpiacra, így nem is hatékony ellenszere a munkanélküliségnek..."


Az, hogy a "munkanélkülieket" foglalkoztatom 4-6 órában, átmenetileg - miért is juttatná őket piaci álláshelyekhez...???!

Azt gondolom, a közmunkaprogram azzal segíthet(né) az álláskeresőknek, hogy

   a) Amíg nem tudnak elhelyezkedni, addig is gyakorolhassák a szakmájukat (legjobb esetben) - ez jó nekik, és jó (lenne) a gazdaságnak is, mert olyan központi fenntartású intézményeknél, vállalatoknál (hivatalok, iskolák, önkormányzatok, MÁV, BKV, stb.) lehetne a piacinál olcsóbb munkaerővel növelni a "termelést", amelyek hatékonysága amúgy is mindig érzékeny terület.

(Képzeljük el azt azokat az iskolákat, amelyek évek óta nem voltak felújítva pl., mert nem tudták kigazdálkodni a beruházás költségét! Idén nyáron pedig 2/3 költséggel megoldható lenne a halogatott festés, tatarozás, stb...)


   b) A gyakorlati tapasztalatszerzés a pályakezdő munkanélküliek egyik legnagyobb achilles-e. Mért ne igazolhatná az állam, hogy közmunkaprogram keretein belül, állami intézménynél/-vállalatnál ilyen és ilyen gyakorlati tapasztalatokat szerzett Gipsz Jakab?

   c) Értelmes projektek megvalósításához hozzájárulva (aminek kimutatható gazdasági értéke van) részt vehetnének a nemzetgazdaság termelő folyamataiban, hozzájárulva a fellendüléshez.

Ehhez - szerintem - csak annyira volna szükség, hogy a karakószörcsögi faluhatár árokparttakarítása helyett olyan feladatokra osszák be a közmunkásokat, amelyek vagy a képzettségüknek, vagy a képességeiknek jobban megfelelnek, azokat jobban kiaknázzák.


Hangsúlyozom - nem az az apropó, hogy majd ettől közvetlenül könnyebben lesz munkájuk!

A cél, hogy a támogatásért cserébe (korábbi segély) járuljanak hozzá a köz javához, adjon tartást számukra, hogy valódi értéket teremtenek (értelmetlennek tűnő kirakatmunkák helyett), illetve segítse a gyakorlatszerzést, akár az átképzőprogramok elméleti oktatásával párhuzamosan, azokhoz illeszkedve!


6. "...Az MTA szerint például azt, hogy azért is lehet veszélyes a közfoglalkoztatás, mert minél több időt tölt el benne valaki, annál nehezebben tud átlépni a munkaerőpiacra..."


Ezért fontos, hogy

a) csak előre meghatározott ideig lehessen részt venni a programban - motivált legyen mindenki a komolyabb erőfeszítésre (álláskeresés)

b) képzéssel-átképzéssel társuljon

c) munkahelyteremtéssel társuljon gazdaságélénkítő intézkedésekkel összekötve (támogatások, adminisztratív terhek, adóterhek csökkentése, stb.)


7. "...A kutatók szerint ennek az az oka, hogy ha bőségesen rendelkezésre áll a közmunka, akkor a munkanélküliek kevéssé lesznek arra ösztönözve, hogy a meglévő, de sokkal nehezebben elérhető piaci állásokat keressenek..."


Ez véleményem szerint nem alakul ki, ha csak korlátozott ideig vehet részt a programban mindenki, illetve, ha az elérhető jövedelemszint optimálisan aránylik a piaci bérekhez (alacsonyabb).

8. "...A beleragadásnak pedig több oka is van: egyrészt a közmunka során a többség nem jut a munkaerőpiacon is hasznos tudáshoz. Másrészt viszont a közmunkásoknak sokszor már nincs is energiájuk a munka mellett állást keresni, arról nem is beszélve, hogy a Szegénységellenes Hálózat kutatása szerint az önkormányzatok sokszor kifejezetten akadályozzák a közmunkásokat az álláskeresésben, mert jól jön nekik az olcsó munkaerő...."


Ez kiküszöbölhető a korábban említett megoldásokkal (ld.: 5.a-b, 6.b), valamint 4-6 órás foglalkoztatási renddel (akár váltott munka- és pihenőnap-kiosztással), valamint egy olyan "munkaügyi hivatallal", amely az önkormáányzatoktól független, és az újraelhelyezkedők száma, átlagos elhelyezkedési ideje, valamint a közmunkában megtermelt érték alapján kerül javadalmazásra.


9. "...A Szegénységellenes Hálózat kutatása arról számol be, hogy a közmunkások között ténylegesen vannak olyanok, akiknek esetleg soha nem volt munkahelyük. Nem arról van szó ugyanakkor, hogy a lustaságból nem dolgoztak: a kutatás alapján ezek az emberek egyébként rengeteget dolgoznak, számos módon igyekeznek családjuknak pénzt szerezni, képzettség híján azonban főleg csak szezonális, alkalmi munkát kapnak, sokszor feketén..."


 Azon alulképzett munkavállalóknak, akik a leginkább kiszolgáltatottak a feketemunka világában, állami szervezés mellett véleményem szerint lehetne tiszta munkát biztosítani. Természetesen képzési kötelezettség mellett. Így a "megélhetési bűnözés" ellen is eredményesen tehetnénk, csökkentenénk a feketemunka "munkaerőpiacát", valamint fejlődésre sarkallnánk ezen rétegeket lassanként elérve, hogy piacképes tudással lépjenek egy magasabb szintre.

Az ő programjuknak nem a fenti célokat szolgáló közmunkarendszerben kell helyet találni, hanem azt kiegészítő, külön programban.


10. "...És további fontos kérdés, hogy a lecsökkentett segélyek mellett mi lesz azokkal, akik egyszerűen nem jutnak közmunkához? Sok olyan esetről lehet tudni, hogy a közmunkáért is verseny van egyes településeken, aki ebből kimarad, és segélyt se kap, az nagyon gyorsan lecsúszhat..."



 Meg kell valósítani az eddig csak kampányszövegekben létező társadalmi felelősségvállalást - vagyis hogy "senkit nem fogunk az út szélén hagyni".

Bárkivel beszéltem eddig, mindenkivel oda jutottunk, hogy "munka - van".
Csak legfeljebb nem abban a szakmában, amiben az illető keres.
Esetleg kihívásoknak kell megfelelnie, ha el akarja vállalni.
Szélsőséges esetben munka van - csak a megfizetése ütközik forráshiányba.

Van egy rossz hírem az ország mindenkori vezetőinek: mindig az Állam lesz a legnagyobb Nagytestvér...

A végső felelősség mindig a vezetőké, és ők nem mutogathatnak másra, ha valaki a szemükbe néz, és azt mondja - "kire számítsak másra?"


Hiszem, hogy ésszerű szervezéssel nem csak a támogatások hatékonyabb elosztását lehet megoldani, de munkát is lehet találni minden dolgos kéznek olyan formán, hogy értéket teremtsen, fejlődjön általa.