2018. április 24., kedd

Hozzád is szólok!



Beszélgettem néhány ismerősömmel a tüntetések kapcsán. Fiatalokkal. Olyan fiatalokkal, akik elvileg internetfogyasztó része a társadalmunknak, tehát épp ahhoz a feléhez tartoznak a társadalmunknak, amelyikhez nem csak a köz-propaganda jut el. Egyikük a kivándorlás mellett döntött, a többiek maradnak egyelőre. 
Ami közös volt a válaszaikban, számomra megdöbbentő volt. 
Hívtam őket a tüntetésekre - vagy, mert korábban beszélgettünk, és ők is megfogalmazták, hogy ami itthon megy, mennyire nem oké, vagy mert abból indultam ki, hogy aki tud szabadon informálódni, az világosan látja, mennyire elveszett a kontroll, hogy a mértéktelenség lett az új mérték (harácsolásban, pofátlanságban, gyűlölködésben). Ketten válaszra sem méltattak - otthon maradtak játszani (pc-n), vagy "tanulni". (Ha a fiukkal belefér egy sör a tanulás mellett - ennyi időt arra is tudnunk kell áldozni, hogy legyen jövőnk, amiért tanuljunk...) Egyikük azt mondta, "én megtettem mindent - lelépek". Egyikük annyit mondott, "nincs kedvem"
... 
Mit mondhatnék? 
Mit mondhatnék, amit ne mondtak volna el előttem? Mit mondhatnék, ami ne volna nyilvánvaló...? 

"Nincs kedvem". 

Nincs kedvem elismételni a pofátlanság megnyilvánulásait kormánypolitikusoktól. 
Nincs kedvem megjegyezni, hogy ezek az emberek nem értenek semmihez.
Hogy ha nem dolgoznának a beosztottaik - közgazdászok, jogászok, informatikusok, matematikusok, médiaszakemberek és egyszerű emberek (büfések, önkéntesek, takarítók, stb..) - akkor SEMMIT sem tudnának felmutatni, még az üres propagandájukat sem! Egy dolgot tanultak meg - a nagypályás lenyúlás technikáit. Ellesték a régiektől, aztán egymástól - ma meg már csak pofátlanságban versenyeznek. Ki tudja nagyobb marhának nézni az embereket a tévé előtt. 
Nincs kedvem tüntetésre járni, vagy aktivistáskodni. 
Nincs kedvem a kétszer megadóztatott pénzem egy részéről lemondani azért, mert az adóként elvont pénzemből helikopteres vadászatokra, dubai-i "tanulmányutakra", "kölcsönadható" műkincsekre, és háromszoros áron épített hidakra, stadionokra, metrókra, és autópályákra költenek. 
Nincs kedvem ehhez az egészhez, mert nem akartam politikus lenni! 
Van saját álmom, van saját nyűgöm, vannak saját - privát - felelősségeim!

Csakhogy hazám is van. 

Jövőképem. 

Van családom, és szeretnék egyszer gyerekeket is. 

Van hitem, és van állampolgárságon is - és ezek mindegyike felelősséggel is jár! 

Mert "bűnösök közt cinkos, aki néma", mert "bitang ember", "kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete", mert a jövőképem és a haza-szeretetem is ide köt. 
"Kötelez". 
Mert anyám tisztességre nevelt - és annak része, hogy ne nézzem tétlenül
Ne nézzem tétlenül, ha a kisebbet bántják!
Ne nézzem tétlenül, ha a másét elveszik! 
Ne nézzem tétlenül, ha a gyenge segítségre szorul! 
Akkor sem, ha ma Magyarország az a "Gyenge"! 
Akkor sem, ha a szabadság, vagy a testvériség, vagy a (jog-)egyenlőség eszméje a Gyenge! 
Van barátom, aki rendre "káros liberalizmussal" vádol. 
Mert vakbuzgó hittel pont nem tud. A bibliai tanítások kapcsán az "élni és élni hagyni" és a "talentumainkkal való jól sáfárkodás" maradt meg leginkább. 

Naiv vagyok, de nem ostoba! 
Nem várok se ingyen sört, se korrupciómentes politikát! De hogy érvényesüljön az élni hagyni - azt igen

Nincs hát kedvem - ehhez az egészhez! 
Mégis mozdulok! Megyek, és ott állok akkor is, ha a végére lerohad a lábam! 
Akkor is, ha hideg van, és akkor is, ha sokadjára kell ott állnom! 
Ezt teszem, pedig szívem szerint már rájuk gyújtottam volna az egész cirkuszt! De "mi békés változást akarunk". A többség békés változást akar - én pedig békét és változást - és a többség akaratának érvényre jutását. 

Ott állok, ha kell és megyek, és megkérdezem, hol segítsek, hogyha kell. (Márpedig kell - különben nem kéne erről beszéljünk.) 
Pedig én is mondhatnám, hogy "én megtettem mindent". Túléltem, amikor nehéz volt, leérettségiztem és tovább tanultam. Aztán még tovább, mikor szembesültem vele, hogy "kell". Segítettem az anyámat, és adtam a szegényeknek, támogattam civileket, környezetvédőket, és korábban is voltam tüntetni, ha nem értettem egyet. Dolgoztam és dolgozom nap, mint nap. Akkor is, ha a munkám és az időm nem mindig becsülik meg úgy, ahogy én becsülöm másét.

Én is befizettem az adót, amiből igen keveset látok hasznosulni.

Mondhatnám, hogy megtettem mindent, és mehetnék máshová. Mert máshol könnyebb. Csakhogy "nekem itt van dolgom, nekem itt vannak állaim" - és ezekről nem vagyok hajlandó lemondani! Csakhogy ide születtem, és hiszem, hogy nem véletlenül. 
Csakhogy mindez semmivel sem több, mint a minimum...  
Mert mit tettél, mondd, amit nem magadért tettél? Amit nem csak magadért tettél? Mit tettél azért, hogy változzon a helyzet itthon? Ennyit én is tettem, meg a szomszéd srác is. Mi az, amivel Te többet tettél, hogy elmondhasd, "mindent" megtettél...?  

"Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza?" 

Titeket kérdezlek Fiatalok! Megcselekedtük-e?! 

Diáktüntetéseken ott voltunk? Szuper! És célt is értünk? 
Vagy az olimpiára is úgy mennek a legjobb úszóink, hogy "kicsit bevizeztem magam, oszt' jó' van..."?! Vagy a futóink tán a cipőiket összeporozni mennek oda...? A vízilabdásaink beöltöznek, fotózódnak, aztán hazajönnek?! Netán a szabadságharcosaink azért mentek csatába, hogy elpuffogtassanak néhány patront, meghallgassanak pár ágyúlövést, aztán hazajönnek vacsorázni, vagy leléptek ötkor, hogy odaérjenek az esti buliba a haverokkal...?!?!

Ugyan miben merül ki a "minden"...?! 

Számít-e, mit tettünk eddig, ha a célunkat még el nem értük...? Az élet is egy játék - és hackerkörökben biztos kiröhögnek, ha azt mondom - ezt a játékot nem lehet monitorok előtt ülve játszani!  

Tudom, hogy Ti is élni szeretnétek! Tisztességes munkáért tisztességes fizetést, szerető férjet-feleséget, gondtalan éveket és boldog családot, szakmai sikereket, stb.! 
Tudom, mert én is ezeket érzem! Tudom, mert hallak nap, mint nap! De ahhoz, hogy erre lehetőségünk legyen, rendet kell tennünk a homokozóban! Meg kell nevelnünk azokat, akiket az anyjuk-apjuk nem nevelt meg, hogy ne verjék a kisebbeket, ne vegyék el a más játékát, ne dobálják kavicsokkal a többieket! Rendet kell teremtenünk a fejekben, elsősorban a sajátunkban, és rendet kell tennünk a környezetünkben! Fel kell állnunk, és kimondani, hogy köszönjük, elég volt! Fel kell állnunk és fel kell emelni a hangunkat! Mert nekünk "csak ez van". 
Nincsenek nagy médiacégeink, százmillióink, és milliárdjaink. 
De mi vagyunk a milliók! 
És ha csak 1000Ft-ot áldozunk havonta a közös jövőnkre, az máris százmilliókban, sőt milliárdokban lesz mérhető! Ha csak 1000 Ft-ot, és heti 4-5 órát adunk a közösbe, megkerülhetjük a hazugság építőit! Felrázhatjuk a félrevezetetteket! 
Máris többet dolgoztunk politikusként, mint a parlamentiek...
Ha kiállunk egymásért, ha senkit nem hagyunk a földön, mikor belerúgnak - mi leszünk erősebbek! Ha felállunk a kényelmes fotelekből, ha a "mindenen" túl egy kicsivel még többet teszünk, ha MI tesszük, és nem másoktól várjuk... 

Akkor a közös álmunk, egy élhető, erős, békés Magyarország, az "élni és élni hagyni" Magyarországa valósággá válik!  

De ehhez Te is kellesz! Hívjanak Áginak, Gábornak, Máténak, Eszternek, Hajninak, Imrének - hívjanak bárhogyan is! 
Hozzád is szólok! Ne add fel az álmod! Ne add fel a hazád! Ne add fel a reményt, és a hitet, hogy képesek vagyunk rá! 
Mozdulj meg velünk! Adj egy kicsivel többet, hogy a közösség a sokszorosát visszaadhassa Neked! Tégy egy kicsivel még többet, tarts ki egy kicsivel tovább! Beszélgess a témákról, amikről nincs kedvünk! Vitázz és ötletelj! Mozdulj ki otthonról és mutasd meg, hogy Te sem értesz egyet a jelenlegi iránnyal! Gyakorold a jogaid! Légy az, akinek lenned kell! Légy valóban "polgártárs"! (Lásd, mit tettek pl. a Kétfarkúak aktivistái, vagy a momentumosok!)

Építsünk együtt egy élhető jövőt!

2018. április 17., kedd

Felelősségeink


A 2018-as választások körül annyi a felmerült aggály, hogy okkal foglalkoztat (mindenkit) sokakat, mit lehetne tenni ezek eloszlatására - annak biztosítására, hogy valóban a többség akarata érvényesüljön.

Na nem azért, mert "így korrekt", hanem mert 1989-ben elvileg a demokráciáért mozdultak meg az akkoriak.
A demokrácia pedig a "démosz" akaratára - vagyis a nép akaratára épül.





Nem akarom fejtegetni, hogy miért fontos foglalkoznunk ezzel. Leírták ezt előttem már sokan, elég jól.

Az én témám most a "hogyan tovább?", és a felelősségünk.
Értelmiségi emberekkel beszélgettem ugyanis, és meglepetésemre többször kaptam olyan választ, miszerint "basszus!", meg "jajj de szar!", és "milyen országban élünk?!", stb. Ez még hagyján - de ennyivel lezártnak tekintették a maguk részéről.

Mintha ennyi volna az ő szerepük, "mint aki jól végezte dolgát", ők megtették volna, amit lehetőségük volt - "nem jött össze", akkor marad a puffogás, a belenyugvás, vagy a menekülés (emigráció).

Arra gondoltam, szóvá teszem (én is), hogy bár igaz, hogy

Van akit azért fizetnek/fizetünk, hogy tegye az ezzel kapcsolatos dolgát. Én is teszem az én dolgom...

 ám meggyőződésem, hogy megállni ennyinél súlyos tévedés!

Választópolgárként a mi felelősségünk, hogy hogyan élünk a szavazati jogunkkal. (Értsd: ha nem szavazol, akkor is gyakorlod a jogod, így a felelősséged is ugyanúgy megvan a jövőt illetően.)
Ebben nem csak a négyévente való x-elés van benne, de az is, hogy tőlünk telhetően megalapozottan szavazzunk. Törekedjünk a tények megismerésére, a téves/hamis (/hazug) információk kiszűrésére, és annak megfelelő vezetést válasszunk, hogy mely testület (párt) képviselte jövőkép, mely testület által - a társadalmunk aktuális problémái megoldására - vázolt megoldási módokkal értünk egyet.

Köztudott, hogy az emberek gyarlóak. Azok is emberek (voltak valamikor), akik régóta a politika pályáján mozognak, így azt is el kell tudnunk fogadni, hogy ők is gyarlók.
Azt is tudhatjuk, hogy a média saját érdekei alapján is manipulálhatja a híreket - hát még, hogyha a tulajdonosi köre egyoldalúan egyetlen politikai irányzat mögé állt be.
Így tehát arról is tudatosnak kell lennünk, hogy a médián keresztül kapott információkat fenntartással kell kezelnünk.


És azzal is tisztában kell lennünk, hogy a számonkérés mindig is a mi felelősségünk lesz. A kontroll, hogy annak megfelelően járnak-e el, amire mi felhatalmazást adtunk a megválasztásukkal.
Persze erre is van intézmény - elvileg. A főügyészség, az alkotmánybíróság, a független sajtó...
Ha azonban ezek nem működnek...?

Végeredményben mindig mi maradunk a hatalom forrása, így a felelősség is mindig a miénk.
Hogy ha valami nem oké, szóvá tegyük.
Hogy ha a szavunkra tojnak magasról, akkor kikényszerítsük a változtatást.
Ha valaki rosszhiszemű, szándékosan kárt okoz az országnak, az adófizetőknek, akkor kikényszerítsük az elszámoltatását.

A mostani hatalmi elit arra épít, hogy birkák vagyunk.
Hogy amit megvettek (közpénzből), az az övék, és az is marad, ha a politikai hatalmuk már nem is lesz meg.
Csakhogy a vagyonuk jelentős része materiális - föld, vállalatok itthon, ingatlanok.

Ezeket nem tudják eltüntetni. És bárkit meg lehet találni bárhol a világon, ha van keret a felkutatására.

De hogy ezt végigvigyük, ezt nem várhatjuk, hogy "majd mások" megtegyék helyettünk.