Javaslatok a Momentum programjához - 01.

01. / Új adónemek

"Jelenleg 59 adónem van".

http://utonajovobe.blogspot.com/2017/10/gondolatok-magyarorszag-adorendszerenek.html 

A KATA, és az EVA példája nyomán az egyes ágazati szereplők által fizetett adónemeket indokolt volna (amennyiben lehetséges) összevonni (pl. TEÁOR-főkategóriánként meghatározni az adott szegmens által fizetendő alap-adót (éves árbevétel-arányosan), illetve a szociális háló fenntartására, valamint  a költségvetési rendszerek finanszírozására definiálni adónemeket (a fogyasztási adókon túl).

Pl.: egy piaci szereplő - pl. TEÁOR 41.. '08,  építőipar - által fizetendő adónemek

- TEÁOR 41.. "ágazati alapadó" - a központi költségvetés szükség szerint felosztható, előre nem definiált kerete megteremtésére
- EHO - a "TB" finanszírozására
- "Oktatási hozzájárulás" - az oktatási rendszer finanszírozására
- "Nyugdíj-hozzájárulás" - a nyugdíjrendszer alapkiadásainak finanszírozására (az öngondoskodásra való átállás átmeneti évtizedeiben még kifizetendő állami nyugdíj fedezetére)
- "Költségvetési-hozzájárulás" - az állam működési forrásainak kiegészítésére
- "Finanszírozási hozzájárulás" - "célbefizetés" (másra át nem csoportosítható) az államadósság finanszírozására
- "Vállalati-nyugdíjjárulék" - a nyugati mintájú, nyugdíjcélú "öngondoskodás" alapjául szolgáló, nettó bérrel arányos elvonás, amely a magán-nyugdíjpénztári rendszerbe kerül befizetésre (nem a költségvetésbe - jogszabály által meghatározott mértékű, de szabad pénztárválasztás szerint elhelyezett, névre szóló, kötelező megtakarítás)

 A cél egy áttekinthető, és egyértelmű rendszer, amely a főbb állami fenntartású (szociális és közigazgatási) területek számára világos bevételeket teremt. Amennyiben a befolyó bevételek magasabbak, mint az adott terület forrásszükséglete, évente a parlament dönthet a többletek átcsoportosításáról (kiv. "finanszírozási hozzájárulás").

Olyan rendszer kialakítása szükséges, amelyben még évente sem szükséges újabb adónemek bevezetése. Ilyenekkel csak "katasztrófahelyzetekben" lehessen szabad élni.


01. / Állami audit a közhivatalokban

A puszta ellenőrzés kevés. Egyrészt pluszteher a költségvetésben, másrészt "felülrőlvezéreltséget" valósít meg.

Célszerű volna az egyes hivatalok vezetői-, ÉS munkatársi gárdáját érdekeltté tenni a hatékony, gyors és eredményes működésben azáltal, hogy az állami szférában is megteremtjük a versenyszféra elveinek érvényesülését.

Adott hivatal adott költségvetési keretből működik. Ennek az eredménye ma, hogy "amit el lehet költeni, azt el is költik".

a) Mért ne lehetne az egyes hivatalok vezetőit a javadalmazási rendszer átalakításával érdekeltté tenni a hivatal hatékony, de egyben költséghatékony működésében?

Pl.:

1. A költségvetés a hivatal fenntartására szánt maximális kerete ma: 100, a hivatal fogyasztói* megítélése ma: 70/100. (*a fogyasztói megítélést mérném egyszerű fogyasztói kérdőívezéssel, és szervezeti ellenőrzőlistával, hogy a szubjektív fogyasztói kép mellé racionális képet is lássunk)

2. Amennyiben a hivatal a fogyasztói elégedettségi mutatói nem változnak határidőre (pl. félév, vagy év), úgy a költségvetési keretből csak egy részt kapnak meg ténylegesen: 85
Ezáltal vagy faragniuk kell a költségeken.

3.Előre definiált rendszert tennék kötelezővé, amely a költséghatékonyság növelésére többkörös vizsgálati rendszert írna elő - először a menedzsmentszintű bérköltségek csökkentésére kellene lehetőséget keresni, és csak amennyiben igazolható, hogy hatékonyságcsökkenés nélkül nem faragható, akkor mehetnének tovább a "nem-HR-költségtételek" csökkentésére, majd ha itt sem érhető el eredmény/kellő eredmény, akkor nyúlhatnának a bérköltségekhez, vagyis akkor bocsáthatnának el alkalmazottakat.
Így megakadályozható volna, hogy dolgozók elbocsátásával teremtsék meg az indokolatlan vezetői fizetések, bónuszok fedezetét.

4. Rendszeres (pl. félévente) online, anonim kérdőívezéssel mérhető volna a munkatársak terheltsége (ld. a Programban: "Ügyfélközpontú hivatalok", 19. oldal), hogy a költséghatékonyságot (saját prémiumuk érdekében) ne az alkalmazottak kizsarolásával akarják elérni a vezetők.

5. Amennyiben az elvárt mutatók javulnak határidőre, úgy a ténylegesen felhasználható keret: 90.

6. Amennyiben az elvárt mutatók javítása mellett a működési költségeket sikerül csökkenteni, és ezt nem az alkalmazottak kizsarolásával érik el, a költségmegtakarítás összegét éves bónuszkifizetésre fordíthatják.
Ha az elért eredmény várakozáson felüli (nyilván megvalósíthatósági tanulmányt készíthet az ÁSZ pl., mint költségvetési felügyeleti szerv, melyben a lehetséges racionalizálást becslik), akkor a működési keretből további %-okat fordíthatnak bónuszkifizetésekre, mintegy sikerdíjként.

A rendszer lényege, hogy csökkenjen a működési költség, miközben nő a hatékonyság, és minden egyes vezető és alkalmazott is érdekelt legyen a saját részfeladata maximális kivitelezésében.
Ennek érdekében

7. A bónuszkifizetéseket maximálnám: egyrészt vezetői bónuszkifizetést csak azt követően lehetne jóváhagyni (az ÁSZ, vagy egyéb felügyeleti szerv által), hogy az elért eredményért közvetlenül felelős szervezeti egységek dolgozói (!), valamint köztes vezetői bónuszait kifizették. Másrészt arányszámokhoz kötném a bónuszkifizetéseket, vagyis a legkisebb dolgozói szint és a vezérigazgatói szint között nem lehetne kontrollálatlan bónuszkülönbség - ezzel kizárva, hogy Mari néni kapjon 500 Ft-ot Erzsébet-utalványban, a vezérigazgató meg 20 milliós bónuszt.

 b) Amennyiben adott évben sikerült csökkenteni a működési költségeket, a dolgozók és vezetők többletjövedelemhez jutnak.
Ha ugyanezt sikerül következő évben is megvalósítani további ésszerűsítésekkel, akkor a megtakarított összeg 80%-át kaphatnák meg elosztva, többletjövedelemként, a 20% lenne a költségvetés nyeresége, plusz a megnövekedett vásárlóerő az érintett munkatársak körében.

c) az ilyen és hasonló bónuszkifizetések felhasználhatóságát nem korlátoznám, csupán egyetlen pontban: elérném, hogy mindenképpen az országhatáron belül kelljen elkölteniük, vagyis megakadályoznám, hogy a megnövekedett vásárlóerő a határokon kívül erősítse más ország gazdaságát.


01. / "Okosállam"

a) Nem egyszerűen konzultálni az észtekkel, hanem szó szerint lemásolni a rendszert. Minél kevesebb munkaóra ráfordítással, minél gyorsabb megvalósítást érni el. Akár az észtek kivitelezőivel (meglévő rutin, tapasztalat, know-how), akár (lehetőség szerint) hazai tulajdonú kivitelezőkkel.

b) A több lépcsőben bevezetett új rendszerek által elért költségmegtakarításból származó összeget "helyben felhasználni", a rendszer további elemeinek kidolgozására, a még gyorsabb bevezetésre fordítani.

c) Nem csak ezen a területen, de itt is sikerdíjas javadalmazási rendszerben honorálni a külső (nem állami) cégek munkáját (pl. informatikai fejlesztők, beszállítók, stb.).

Ezáltal elérhető, hogy a határidők és a minőségi megállapodások betartásában érdekeltté váljanak a kivitelezők. Ha a határidőt nem tartják, vagy a vállalt minőségi elvárásokat, úgy egy, a munka piaci értékénél alacsonyabb kifizetésre válnak csak jogosulttá szerződés szerint, határidőben és minőségben való teljesítéskor kapják meg a munka pici ellenértékét.
Határidő előtt való teljesítéskor megállapodás szerinti bónuszkifizetéssel.

Pl.:

1. A beruházás piaci értéke (a szerződés értéke): 100
2. Határidőre és minőségben való kivitelezéskor kifizetett javadalma: 100
3. Határidőn túli, vagy vállalt minőség alatti kivitelezéskor jogosult kifizetés: 85
4. Minőségben és határidő előtt való teljesítéskor jogosult kifizetés: 105

A megrendelés nagysága kellő piaci motiváció, a korrekt kivitelezés alapfeltétel és elvárás a megrendelő részéről is.


01. / Az elektronikus és online pénzforgalmat ösztönző támogatása

A bankok pénzforgalommal arányos költségtételeinek központi korlátozása szükséges, megakadályozandó a külföldi érdekeltségű cégek "profit-exportját".

Amennyiben ez a szabadpiaci elvekbe ütközik, úgy állami alapítású bank felállítása szükséges, amely korlátozott profitcél definiálásával elsődlegesen a piaci verseny növelésével, a pénzforgalmi díjak leszorítását célozza működésével. Azaz olyan alacsony forgalmi díjakkal működik (kvázi-nonprofit elven), hogy a fogyasztóknak lehetőségük legyen kikerülni a külföldi érdekeltségű bankok régiós összevetésben is magas költségeit.

Gondolatok Magyarország adórendszerének átalakításához

Az alábbi gondolatokat nem a teljes adórendszer újragondolásának, inkább az egyes területek alapelvei meghatározásának szánom.

Ma Magyarország rendelkezik az egyik legmagasabb arányú adó-elvonással.

Ez ellene hat a fogyasztáson alapuló gazdasági fellendülés elméletének. Egyszerű adócsökkentéssel ugyanakkor a költséges szociális háló (oktatás, egészségügy, nyugdíjrendszer, és az egyéb kisebb, de el nem hanyagolható tételek) fenntartása veszélybe kerülne.

Vagyis "egy huszárvágással" aligha oldható meg az adórendszer racionalizálása.
Egyszersmind azzal a ténnyel is fontos szembenéznünk, hogy a jelenlegi szociális rendszer sem fenntartható - vagyis a juttatásokat ugyanúgy meg kell nyirbálnunk, azzal együtt, hogy törekszünk egy alacsonyabb adómérték kialakítására.

Az "Igazságos adózás" megvalósításának alapjai


I. A munkát terhelő adók

 Az egyenlőség mindenkit megillet

Ha elvárjuk, hogy egyenlő állampolgári jogok illessenek meg, egyenlő esélyekkel induljunk a munkaerő-piacon, stb. - akkor nem határozhatunk meg diszkriminatív szabályokat az adózásban sem.
Ugyanakkor az "állam" az a keret kell, hogy legyen - mind jogi, mind szociális, mind politikai (szervező-kontrolláló-vezető) funkcióiban -, amelynek fenntartása-működtetése mindannyiunk érdeke.
Vagyis fenntartásáért egyenlő közteherviselést vállalunk - egykulcsos jövedelemadó-rendszerrel megvalósítva.


A munkát terhelő adó emelése a fekete gazdaság erősödését segíti. Jelenleg a jövedelmek után fizetendő adó- és járulékterhek elkerülésére általánosan bevett módszereket alkalmaznak szerte a vállalkozásoknál - ami nonszensz.

1. El kell érni - a "kevesebb több" elve alapján - egy olyan reális mértékű jövedelemadó-szint meghatározását, amelynek megfizetése nem terheli túl a vállalkozásokat - ugyanakkor szigorú szankciókkal (zérótolerancia) elszámoltatni a munkáltatókat.

Minthogy a cél az alacsonyabb jövedelmű rétegek bérezésének emelése, ezért a kedvezményezést egy meghatározott bruttóbér-szint alatt kell alkalmazni.
Az egyes munkakörökhöz a foglalkoztatási statisztikák alapján jövedelemsávokat kell meghatározni. A munkáltatókat a munkaadói terhekből adott kedvezmény révén kell motiválni, hogy munkavállalóiknak a meghatározott jövedelemsávon belül magasabb bruttó bért fizessenek.

2. Támogatandó a fiatal munkavállalók gyakorlati tapasztalatszerzését, a foglalkoztatás időtartama függvényében emelkedő százalékos kedvezmények meghatározásával kell ösztönözni alkalmazásukat. Az egyes korosztályok létszámarányainak megtartását egyes vállalkozások esetében korösszetétel-ajánlás formájában kell megfogalmazni, amelynek megvalósítását további adókedvezménnyel ösztönözhetjük. (Idősebb korosztályok védelme.) Ezen ajánlásoknak a KSH aktuális adatain (egyes korosztályok aránya a népességben) kell alapulniuk és felülvizsgálatukra három évente kell sort keríteni.
Szakmai gyakorlati helyek biztosítása esetén, a fogadott tanulók számától, foglalkoztatásuk időtartamától, a tanulók és a képzőintézmény értékelésétől függően további kedvezmény legyen kapható.

Mindezen kedvezmények mértéke nem kell, hogy tételenként magas % legyen - a cél, hogy a munkáltatók kombinálják a kedvezményekre jogosító szempontok megvalósítását.

3. A munkanélküliek foglalkoztatásának elősegítését célzó jelenlegi adókedvezményeket alkalmatlanságuk miatt vissza kell vonni. Ezen csoport foglalkoztatását is időben progresszív, növekvő kedvezményekkel kell támogatni, hogy akkor érje meg leginkább foglalkoztatni a munkavállalót, ha legalább 3-4 éves távon alkalmazásban marad. Hogy elkerüljük a jelenlegi rendszer csapdáját - a kedvezménnyel támogatott időszak után azonnali elbocsátás és újabb álláskereső alkalmazása, vagy ugyanennek papíron való látszólagos megvalósítása -, a kedvezmény mértékén lassú csökkentéssel kell kivezetni, hogy a munkavállaló által a foglalkoztatás ideje alatt megszerzett tapasztalata ("rutin"), esetleges előrehaladása a munkaköréhez szükséges képzéseken felértékelje a megtartását a munkaadó szemében.
A kedvezmények idősávjait az átlagos, ágazatspecifikus munkaerő-piaci statisztikai adatok alapján (fluktuációs sebesség) kell meghatározni.


II. A fogyasztást terhelő adók

A nagyobb teherviselő képesség elve érvényesíthető, amennyiben a luxusfogyasztás terheiben jelenik meg az arányosan magasabb elvonás. Így nem azért fizet valaki többet, "mert gazdag" (diszkrimináció), hanem azért, mert maga úgy dönt, hogy ő többet fogyaszt.

1. Az élelmiszerek, és alapvető fogyasztási cikkek adóterheit mérsékelni kell. Az ÁFA mértéke a versenyképesség biztosítása érdekében nem haladhatja meg az EU hasonló adónemei átlagának meghatározott %-kal emelt értékét. (A korábbi 27% alatt kell lennie.)

2. Mivel ez az államháztartás számára bevételkiesést jelent, a luxuscikkeket külön adóteherrel kell sújtani.

Luxusfogyasztásnak minősül:

• egy családon belül (életvitel szerűen együtt élő, egyenes ági rokonok - szülők-gyermekek viszonyában a gyermekek 23 éves koráig) a második-, és afeletti ingatlan tulajdon
• KSH-adatok alapján meghatározott nm/fő méretet meghaladó ingatlan tulajdon
• egy családon belül (életvitel szerűen együtt élő, egyenes ági rokonok - szülők-gyermekek viszonyában a gyermekek 23 éves koráig) használatban lévő második-, és afeletti személygépkocsik, valamint motorkerékpárok, repülőgépek, vízi járművek, stb.
• személygépkocsik esetében az adott járműkategória piaci átlagárát több, mint 40%-kal meghaladó nettó vételárú járművek, továbbá a meghatározott ccm-értékek feletti járművek
• luxusfogyasztásnak minősül továbbá a személygépjárművek esetében azok gyártásától/első forgalomba helyezésétől számított 6 évnél rövidebb időn belüli eladásuk, amennyiben az eladást követő egy éven belül újabb (fiatalabb) járművet vásárolnak
• magánszemélyként vásárolt, azonos kategóriájú szórakoztató-elektronikai- és számítástechnikai eszközök a második darabtól (pl. "PC-k, TV-k, laptopok, hi-fi-berendezések, tabletek, stb.)
• magánszemélyként vásárolt bármely híradástechnikai- és elektronikai cikk, háztartási gép, amely nettó vételára a termékkategória piaci átlagárát 40% feletti mértékben meghaladja
• magánszemélyként, vagy cégként vásárolt műkincsek, kivéve az aukciós házak és egyéb kereskedelmi célú vállalkozások vásárlásait (az adóelkerülés kiküszöbölése érdekében a jogszabály pontosan határolja be a "műkincs-kereskedelem" fogalmát, az egyes tárgyak birtoklásának maximális idejét)

III. A kereskedelmi árképzést szabályozó adók

A piacgazdaság alapelveinek figyelembe vétele mellett törekedni kell a hazai kereskedelemben a "fair trade" gondolatiságának támogatására. Vagyis egységes elveket kell meghatározni a felvásárlási- és "nagykerárak" és a kiskereskedelmi árképzés rendszereiben, elérve ezzel a kereskedelmi haszon egyenletesebb megoszlását a teljes termékpálya vertikumában.

A termelők védelmére és a felvásárlási árak színvonala biztosítására piaci elveken működő, a versenyszférában megjelenő kereskedelmi társaságokat kell létrehozni, amelyek vezetése független a mindenkori államhatalomtól, és politikai pártoktól, ugyanakkor a központilag meghatározott elvek érvényre juttatását tűzi ki tevékenysége céljául.
Ezek feladata a felvásárlási árak magasabb szintjének biztosítása oly módon, hogy az adott termék, vagy termékcsoport piacán növekvő felvevőkapacitást teremtsenek.

Természetesen mindennek a kiskereskedelmi értékesítés hatékonyságán kell alapulnia



A fenti változtatásokkal elérendő célok

1. a feketemunka visszaszorítása - a mérsékeltebb, munkát terhelő adózás révén költségvetési bevételnövekedést elérni
2. az alapvető fogyasztási cikkek ára adótartalmának csökkentése révén javítani a bérek vásárlóerejét, valamint
3. javítani a mezőgazdasági termelő-ágazatok versenyképességét (belső fogyasztás ösztönzése, a nagykereskedelmi árak/árrések szabályozása révén),
4. megvalósítani az "igazságos teherviselést" átláthatatlanul bonyolult adórendszer, és diszkriminatív különadók nélkül.