Javaslat Magyarország nyugdíjrendszerének reformjához

 
Alapvetés:

A jelenlegi felosztó-kirovó rendszer fenntarthatatlanságáról, jelenlegi helyzetéről ezernyi részletes tanulmány elérhető, már-már köztudottnak nevezhetőek ezek a tények. Pontos számszaki elemzésre itt sem szándék, sem mód nincs, ezért csak az elvek szintjén gondolkodom.

Alapprobléma: több eltartott (nyugdíjas), mint eltartó (adófizető), és az arányuk egyre romló.

Ebből következően egyre nagyobb költségvetési terhet jelent a társadalomnak a nyugdíjak kifizetése.

Megoldás ismert lehetőségei:

• korhatáremelés
• továbbfoglalkoztatás
• nyugdíjak összegének (reálértékének) csökkentése
• állami nyugdíjrendszer felszámolása
  

Probléma 2: Nagyon lassú változás, rövidtávon nem segítség sem a társadalomnak (költségvetésnek), sem a nyugdíjasoknak.

Megoldási Javaslat:

1. Az újonnan munkába álló generációk felé világos kommunikáció a rendszer fenntarthatatlanságából következő társadalmi kényszerről, és a rendszer megváltoztatásáról.
   
   
2. Annak felvállalása, hogy a társadalom problémája közös - a társadalom valamennyi tagjának felelősség és tehervállalása révén oldható csak meg.
   
   
3. Ennek érdekében a "mától" munkakezdő korosztályoktól (2006.01.01. után születettek, továbbiakban "új belépők") az állami szerepvállalás a nyugdíj tekintetében módosul - a finanszírozásból az állam kivonul, és a szervezési-szabályozói szerepkört viseli tovább.
   
   
4. Ez azt jelenti, hogy az új belépő állampolgárok önmaguk felelősek saját nyugdíjstratégiájuk megvalósításáért - az állam ehhez szakmai támogatást, lehetőségeihez mérten jogszabályi ösztönzőket biztosít (adókedvezmények, munkáltatói nyugdíjprogramok ösztönzése, stb.).
   
   
5. Mivel a jelenlegi rendszerben nyugdíjba vonuló korosztályok nyugdíjának finanszírozása a társadalom közös terhe (az adók révén), ugyanakkor az új rendszerbe belépő társadalmi csoportok ezáltal többletterhet viselnek, az adózási rendszert ennek kompenzálására az alábbiak szerint alakítjuk át:
   
   
   1. A 2006.01.01. előtt születettek változatlan rendszerben adóznak.
      
   2. Az új belépők első 15 munkaévükben változatlan rendszerben adóznak.
   3. Az új belépők ezt követően progresszíven csökkenő munkavállalói terhek mellett dolgozhatnak. (Ennek pontos számszaki háttere kidolgozása szükséges.)
      
      Ezáltal a pályakezdő fiatalok is kiveszik a részüket a korábbi teherviselők nyugdíjazása finanszírozásából, ugyanakkor életük középső (jellemzően a gyermekvállalás terheinek megjelenését is hozó) szakaszában egyre csökkenő tehervállalással egyre nagyobb felszabaduló anyagi forrást tudnak teremteni saját nyugdíjstratégiájuk, valamint a gyermeknevelés finanszírozására.
      
      
   4. Az új belépőket követő generációk - vagyis az új belépők leszármazottai - munkabérterheiből a nyugdíjkifizetéseket fedező tétel kikerül.
      Új elemként ugyanakkor az új belépők elsőfokú leszármazottai a munkabér 7%-át "nyugdíjmegváltás" címén fizetik a központi költségvetés elkülönített számlájára (ez a tétel az adófolyószámlán a mindenkori minimálbér 1,5-szeres összegére számolva terhelésre kerül, amennyiben a leszármazottnak bejelentett bérjövedelme nincs), melyből a nyugdíjfolyósító befizetéssel egyenlő összegű havi juttatást folyósít a leszármazó jogosult szülők (új belépők) részére egyenlő megosztásban, élethosszig tartó nyugdíj-kiegészítésként.
      Fenti jogosultság feltétele, hogy a leszármazottak legalább középfokú végzettséget és egy szakképesítést szereztek 21. születésnapjuk évében. Hivatkozott szakképesítést kiváltja az első diploma megszerzése, amennyiben arra a leszármazott 25. születésnapja évében legkésőbb sor kerül.
      
      Ezzel a társadalom kompenzálja az új belépő generációk többletteher-vállalását, egyben ösztönzi az észszerű és felelős gyermekvállalást.
      
      
    
6. A korhatár emelés és társadalmi igazságosság nem hozható közös nevezőre. A nyugdíjrendszer finanszírozásának ellehetetlenülését ugyanakkor a munkaerőhiány is gyorsítja, ezért az Alapprobléma megoldására az alábbi megoldást alkalmazzuk:
   
   
   1. A mindenkori kormány 2024.01.01-től a közigazgatási álláshelyek betöltésére OKJ-s szintű képzési programot indít, melyen a részvétel feltétele betöltött 60. életév, és alapszintű számítógépes ismeretek megléte.
      A képzés időtartama a szakmailag szükséges minimum (ennek megállapítására az egyes közigazgatási területek szakmai vezetése köteles), finanszírozását a központi költségvetés vállalja.
      
      
   2. 2025.01.01-től a közigazgatási álláshelyek minimum 45%-át, 2027.01.01-től minimum 75%-át, 2029.01.01-től minimum 90%-át 60. életévüket betöltött, legalább a fenti OKJ-s képzéssel rendelkező munkavállalókkal kell feltölteni.
      A fennmaradó 10%-nyi munkahelyet kisgyermeket nevelő édesanyák részére kell fenntartani, és 4-6 órás munkaidő-beosztással betölteni.
      
      
   3. Az öregségi nyugdíjkorhatár jelen jogszabály hatálybalépését követően az 1965.01.01. után születettek számára egységesen a 70. születésnap napja.
      Az öregségi nyugdíjkorhatár jelen jogszabály hatálybalépését követően az 1980.01.01. után születettek számára egységesen a 75. születésnap napja.
      
      A társadalmi igazságosság terén való kompenzáció érdekében az 1965.01.01. és 1980.01.01. között született korosztályokra speciális rendelkezések irányadóak.
      Az érintett állampolgárok 65. születésnapjuk betöltéséig rendelkezhetnek róla, hogy 65. születésnapjuktól kívánnak-e részleges nyugállományba vonulni. Amennyiben a részleges nyugdíjazást választják, úgy a jelenlegi számítási rendszer alapján esedékes nyugdíjuk összegének 60%-a folyósításra kerül részükre, ugyanakkor az öregségi korhatár betöltéséig lehetőségük van aktív munkavállalóként a munkaerőpiacon maradni, mely idő alatt foglalkoztatásukat az állam garantálja a közigazgatásban, amennyiben a képzési feltételeket teljesítik legkésőbb a 65. születésnapjuk betöltéséig, és amennyiben elhelyezkedésük a versenyszférában nem eredményes.
      
      A társadalmi igazságosság terén való kompenzáció érdekében az 1980.01.01. után született korosztályokra az alábbi rendelkezések irányadóak.
      Az érintett állampolgárok 70. születésnapjuk betöltéséig rendelkezhetnek róla, hogy 70. születésnapjuktól kívánnak-e részleges nyugállományba vonulni. Amennyiben a részleges nyugdíjazást választják, úgy a jelen számítási rendszer alapján esedékes nyugdíjuk összegének 60%-a folyósításra kerül részükre, ugyanakkor az öregségi korhatár betöltéséig lehetőségük van aktív munkavállalóként a munkaerőpiacon maradni, mely idő alatt foglalkoztatásukat az állam garantálja a közigazgatásban, amennyiben a képzési feltételeket teljesítik legkésőbb a 70. születésnapjuk betöltéséig.
      

   Ezen rendelkezések célja 

   • segíteni az átmenetet a nyugdíjba vonuló  korosztályok számára a korhatáremelés kompenzációja révén,
   • biztosítani a nyugdíj előtt álló korosztályok foglalkoztatását
   • felszabadítani a közigazgatási területen lekötött, aktív munkavállalói korú munkaerő-állományt, és azt a munkaerőpiacra visszaterelni
   • támogatni a gyermekvállaló édesanyákat részmunkaidős jövedelemszerzés lehetőségével.

     
   

    

Fenti módosításokkal az alábbi célok érhetőek el:

• egyszeri, komolyabb, hosszabb távon is fenntartható korhatáremelés
• a költségvetés terheinek jelentős (40%-os) csökkentése a nyugdíjkifizetések terén a nyugdíjba vonulás első 5 évében; valamint az új belépő generációk és leszármazottaik rendszerből való kivezetése révén
  
• a munkaerőpiaci szűkösség mérséklése
• észszerű és felelős gyermekvállalás ösztönzése
• gyermekvállaló nők munkalehetőségeinek javítása a közigazgatásban való priorizált foglalkoztatásuk révén.
  
  
  
  
  
  

Hozzád is szólok!

Beszélgettem néhány ismerősömmel a tüntetések kapcsán. Fiatalokkal. Olyan fiatalokkal, akik elvileg internetfogyasztó része a társadalmunknak, tehát épp ahhoz a feléhez tartoznak a társadalmunknak, amelyikhez nem csak a köz-propaganda jut el. Egyikük a kivándorlás mellett döntött, a többiek maradnak egyelőre. 

Ami közös volt a válaszaikban, számomra megdöbbentő volt. 

Hívtam őket a tüntetésekre - vagy, mert korábban beszélgettünk, és ők is megfogalmazták, hogy ami itthon megy, mennyire nem oké, vagy mert abból indultam ki, hogy aki tud szabadon informálódni, az világosan látja, mennyire elveszett a kontroll, hogy a mértéktelenség lett az új mérték (harácsolásban, pofátlanságban, gyűlölködésben). Ketten válaszra sem méltattak - otthon maradtak játszani (pc-n), vagy "tanulni". (Ha a fiukkal belefér egy sör a tanulás mellett - ennyi időt arra is tudnunk kell áldozni, hogy legyen jövőnk, amiért tanuljunk...) Egyikük azt mondta, "én megtettem mindent - lelépek". Egyikük annyit mondott, "nincs kedvem". 

... 

Mit mondhatnék? 

Mit mondhatnék, amit ne mondtak volna el előttem? Mit mondhatnék, ami ne volna nyilvánvaló...? 

"Nincs kedvem". 

Nincs kedvem elismételni a pofátlanság megnyilvánulásait kormánypolitikusoktól. 

Nincs kedvem megjegyezni, hogy ezek az emberek nem értenek semmihez.
Hogy ha nem dolgoznának a beosztottaik - közgazdászok, jogászok, informatikusok, matematikusok, médiaszakemberek és egyszerű emberek (büfések, önkéntesek, takarítók, stb..) - akkor SEMMIT sem tudnának felmutatni, még az üres propagandájukat sem! Egy dolgot tanultak meg - a nagypályás lenyúlás technikáit. Ellesték a régiektől, aztán egymástól - ma meg már csak pofátlanságban versenyeznek. Ki tudja nagyobb marhának nézni az embereket a tévé előtt. 

Nincs kedvem tüntetésre járni, vagy aktivistáskodni. 

Nincs kedvem a kétszer megadóztatott pénzem egy részéről lemondani azért, mert az adóként elvont pénzemből helikopteres vadászatokra, dubai-i "tanulmányutakra", "kölcsönadható" műkincsekre, és háromszoros áron épített hidakra, stadionokra, metrókra, és autópályákra költenek. 

Nincs kedvem ehhez az egészhez, mert nem akartam politikus lenni! 

Van saját álmom, van saját nyűgöm, vannak saját - privát - felelősségeim!

Csakhogy hazám is van. 

Jövőképem. 

Van családom, és szeretnék egyszer gyerekeket is. 

Van hitem, és van állampolgárságon is - és ezek mindegyike felelősséggel is jár! 

Mert "bűnösök közt cinkos, aki néma", mert "bitang ember", "kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete", mert a jövőképem és a haza-szeretetem is ide köt. 

"Kötelez". 

Mert anyám tisztességre nevelt - és annak része, hogy ne nézzem tétlenül! 

Ne nézzem tétlenül, ha a kisebbet bántják!

Ne nézzem tétlenül, ha a másét elveszik! 

Ne nézzem tétlenül, ha a gyenge segítségre szorul! 

Akkor sem, ha ma Magyarország az a "Gyenge"! 

Akkor sem, ha a szabadság, vagy a testvériség, vagy a (jog-)egyenlőség eszméje a Gyenge! 

Van barátom, aki rendre "káros liberalizmussal" vádol. 

Mert vakbuzgó hittel pont nem tud. A bibliai tanítások kapcsán az "élni és élni hagyni" és a "talentumainkkal való jól sáfárkodás" maradt meg leginkább. 

Naiv vagyok, de nem ostoba! 

Nem várok se ingyen sört, se korrupciómentes politikát! De hogy érvényesüljön az élni hagyni - azt igen! 

Nincs hát kedvem - ehhez az egészhez! 

Mégis mozdulok! Megyek, és ott állok akkor is, ha a végére lerohad a lábam! 

Akkor is, ha hideg van, és akkor is, ha sokadjára kell ott állnom! 

Ezt teszem, pedig szívem szerint már rájuk gyújtottam volna az egész cirkuszt! De "mi békés változást akarunk". A többség békés változást akar - én pedig békét és változást - és a többség akaratának érvényre jutását. 

Ott állok, ha kell és megyek, és megkérdezem, hol segítsek, hogyha kell. (Márpedig kell - különben nem kéne erről beszéljünk.) 

Pedig én is mondhatnám, hogy "én megtettem mindent". Túléltem, amikor nehéz volt, leérettségiztem és tovább tanultam. Aztán még tovább, mikor szembesültem vele, hogy "kell". Segítettem az anyámat, és adtam a szegényeknek, támogattam civileket, környezetvédőket, és korábban is voltam tüntetni, ha nem értettem egyet. Dolgoztam és dolgozom nap, mint nap. Akkor is, ha a munkám és az időm nem mindig becsülik meg úgy, ahogy én becsülöm másét.

Én is befizettem az adót, amiből igen keveset látok hasznosulni.

Mondhatnám, hogy megtettem mindent, és mehetnék máshová. Mert máshol könnyebb. Csakhogy "nekem itt van dolgom, nekem itt vannak állaim" - és ezekről nem vagyok hajlandó lemondani! Csakhogy ide születtem, és hiszem, hogy nem véletlenül. 

Csakhogy mindez semmivel sem több, mint a minimum...  

Mert mit tettél, mondd, amit nem magadért tettél? Amit nem csak magadért tettél? Mit tettél azért, hogy változzon a helyzet itthon? Ennyit én is tettem, meg a szomszéd srác is. Mi az, amivel Te többet tettél, hogy elmondhasd, "mindent" megtettél...?  

"Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza?" 

Titeket kérdezlek Fiatalok! Megcselekedtük-e?! 

Diáktüntetéseken ott voltunk? Szuper! És célt is értünk? 

Vagy az olimpiára is úgy mennek a legjobb úszóink, hogy "kicsit bevizeztem magam, oszt' jó' van..."?! Vagy a futóink tán a cipőiket összeporozni mennek oda...? A vízilabdásaink beöltöznek, fotózódnak, aztán hazajönnek?! Netán a szabadságharcosaink azért mentek csatába, hogy elpuffogtassanak néhány patront, meghallgassanak pár ágyúlövést, aztán hazajönnek vacsorázni, vagy leléptek ötkor, hogy odaérjenek az esti buliba a haverokkal...?!?!

Ugyan miben merül ki a "minden"...?! 

Számít-e, mit tettünk eddig, ha a célunkat még el nem értük...? Az élet is egy játék - és hackerkörökben biztos kiröhögnek, ha azt mondom - ezt a játékot nem lehet monitorok előtt ülve játszani!  

Tudom, hogy Ti is élni szeretnétek! Tisztességes munkáért tisztességes fizetést, szerető férjet-feleséget, gondtalan éveket és boldog családot, szakmai sikereket, stb.! 

Tudom, mert én is ezeket érzem! Tudom, mert hallak nap, mint nap! De ahhoz, hogy erre lehetőségünk legyen, rendet kell tennünk a homokozóban! Meg kell nevelnünk azokat, akiket az anyjuk-apjuk nem nevelt meg, hogy ne verjék a kisebbeket, ne vegyék el a más játékát, ne dobálják kavicsokkal a többieket! Rendet kell teremtenünk a fejekben, elsősorban a sajátunkban, és rendet kell tennünk a környezetünkben! Fel kell állnunk, és kimondani, hogy köszönjük, elég volt! Fel kell állnunk és fel kell emelni a hangunkat! Mert nekünk "csak ez van". 

Nincsenek nagy médiacégeink, százmillióink, és milliárdjaink. 

De mi vagyunk a milliók! 

És ha csak 1000Ft-ot áldozunk havonta a közös jövőnkre, az máris százmilliókban, sőt milliárdokban lesz mérhető! Ha csak 1000 Ft-ot, és heti 4-5 órát adunk a közösbe, megkerülhetjük a hazugság építőit! Felrázhatjuk a félrevezetetteket! 

Máris többet dolgoztunk politikusként, mint a parlamentiek...

Ha kiállunk egymásért, ha senkit nem hagyunk a földön, mikor belerúgnak - mi leszünk erősebbek! Ha felállunk a kényelmes fotelekből, ha a "mindenen" túl egy kicsivel még többet teszünk, ha MI tesszük, és nem másoktól várjuk... 

Akkor a közös álmunk, egy élhető, erős, békés Magyarország, az "élni és élni hagyni" Magyarországa valósággá válik!  

De ehhez Te is kellesz! Hívjanak Áginak, Gábornak, Máténak, Eszternek, Hajninak, Imrének - hívjanak bárhogyan is! 

Hozzád is szólok! Ne add fel az álmod! Ne add fel a hazád! Ne add fel a reményt, és a hitet, hogy képesek vagyunk rá! 

Mozdulj meg velünk! Adj egy kicsivel többet, hogy a közösség a sokszorosát visszaadhassa Neked! Tégy egy kicsivel még többet, tarts ki egy kicsivel tovább! Beszélgess a témákról, amikről nincs kedvünk! Vitázz és ötletelj! Mozdulj ki otthonról és mutasd meg, hogy Te sem értesz egyet a jelenlegi iránnyal! Gyakorold a jogaid! Légy az, akinek lenned kell! Légy valóban "polgártárs"! (Lásd, mit tettek pl. a Kétfarkúak aktivistái, vagy a momentumosok!)

Építsünk együtt egy élhető jövőt!

Felelősségeink

A 2018-as választások körül annyi a felmerült aggály, hogy okkal foglalkoztat (mindenkit) sokakat, mit lehetne tenni ezek eloszlatására - annak biztosítására, hogy valóban a többség akarata érvényesüljön.

Na nem azért, mert "így korrekt", hanem mert 1989-ben elvileg a demokráciáért mozdultak meg az akkoriak.
A demokrácia pedig a "démosz" akaratára - vagyis a nép akaratára épül.





Nem akarom fejtegetni, hogy miért fontos foglalkoznunk ezzel. Leírták ezt előttem már sokan, elég jól.

Az én témám most a "hogyan tovább?", és a felelősségünk.
Értelmiségi emberekkel beszélgettem ugyanis, és meglepetésemre többször kaptam olyan választ, miszerint "basszus!", meg "jajj de szar!", és "milyen országban élünk?!", stb. Ez még hagyján - de ennyivel lezártnak tekintették a maguk részéről.

Mintha ennyi volna az ő szerepük, "mint aki jól végezte dolgát", ők megtették volna, amit lehetőségük volt - "nem jött össze", akkor marad a puffogás, a belenyugvás, vagy a menekülés (emigráció).

Arra gondoltam, szóvá teszem (én is), hogy bár igaz, hogy

Van akit azért fizetnek/fizetünk, hogy tegye az ezzel kapcsolatos dolgát. Én is teszem az én dolgom...

 ám meggyőződésem, hogy megállni ennyinél súlyos tévedés!

Választópolgárként a mi felelősségünk, hogy hogyan élünk a szavazati jogunkkal. (Értsd: ha nem szavazol, akkor is gyakorlod a jogod, így a felelősséged is ugyanúgy megvan a jövőt illetően.)
Ebben nem csak a négyévente való x-elés van benne, de az is, hogy tőlünk telhetően megalapozottan szavazzunk. Törekedjünk a tények megismerésére, a téves/hamis (/hazug) információk kiszűrésére, és annak megfelelő vezetést válasszunk, hogy mely testület (párt) képviselte jövőkép, mely testület által - a társadalmunk aktuális problémái megoldására - vázolt megoldási módokkal értünk egyet.

Köztudott, hogy az emberek gyarlóak. Azok is emberek (voltak valamikor), akik régóta a politika pályáján mozognak, így azt is el kell tudnunk fogadni, hogy ők is gyarlók.
Azt is tudhatjuk, hogy a média saját érdekei alapján is manipulálhatja a híreket - hát még, hogyha a tulajdonosi köre egyoldalúan egyetlen politikai irányzat mögé állt be.
Így tehát arról is tudatosnak kell lennünk, hogy a médián keresztül kapott információkat fenntartással kell kezelnünk.


És azzal is tisztában kell lennünk, hogy a számonkérés mindig is a mi felelősségünk lesz. A kontroll, hogy annak megfelelően járnak-e el, amire mi felhatalmazást adtunk a megválasztásukkal.
Persze erre is van intézmény - elvileg. A főügyészség, az alkotmánybíróság, a független sajtó...
Ha azonban ezek nem működnek...?

Végeredményben mindig mi maradunk a hatalom forrása, így a felelősség is mindig a miénk.
Hogy ha valami nem oké, szóvá tegyük.
Hogy ha a szavunkra tojnak magasról, akkor kikényszerítsük a változtatást.
Ha valaki rosszhiszemű, szándékosan kárt okoz az országnak, az adófizetőknek, akkor kikényszerítsük az elszámoltatását.

A mostani hatalmi elit arra épít, hogy birkák vagyunk.
Hogy amit megvettek (közpénzből), az az övék, és az is marad, ha a politikai hatalmuk már nem is lesz meg.
Csakhogy a vagyonuk jelentős része materiális - föld, vállalatok itthon, ingatlanok.

Ezeket nem tudják eltüntetni. És bárkit meg lehet találni bárhol a világon, ha van keret a felkutatására.

De hogy ezt végigvigyük, ezt nem várhatjuk, hogy "majd mások" megtegyék helyettünk.

Javaslatok a Momentum programjához - 01.

01. / Új adónemek

"Jelenleg 59 adónem van".

http://utonajovobe.blogspot.com/2017/10/gondolatok-magyarorszag-adorendszerenek.html 

A KATA, és az EVA példája nyomán az egyes ágazati szereplők által fizetett adónemeket indokolt volna (amennyiben lehetséges) összevonni (pl. TEÁOR-főkategóriánként meghatározni az adott szegmens által fizetendő alap-adót (éves árbevétel-arányosan), illetve a szociális háló fenntartására, valamint  a költségvetési rendszerek finanszírozására definiálni adónemeket (a fogyasztási adókon túl).

Pl.: egy piaci szereplő - pl. TEÁOR 41.. '08,  építőipar - által fizetendő adónemek

- TEÁOR 41.. "ágazati alapadó" - a központi költségvetés szükség szerint felosztható, előre nem definiált kerete megteremtésére
- EHO - a "TB" finanszírozására
- "Oktatási hozzájárulás" - az oktatási rendszer finanszírozására
- "Nyugdíj-hozzájárulás" - a nyugdíjrendszer alapkiadásainak finanszírozására (az öngondoskodásra való átállás átmeneti évtizedeiben még kifizetendő állami nyugdíj fedezetére)
- "Költségvetési-hozzájárulás" - az állam működési forrásainak kiegészítésére
- "Finanszírozási hozzájárulás" - "célbefizetés" (másra át nem csoportosítható) az államadósság finanszírozására
- "Vállalati-nyugdíjjárulék" - a nyugati mintájú, nyugdíjcélú "öngondoskodás" alapjául szolgáló, nettó bérrel arányos elvonás, amely a magán-nyugdíjpénztári rendszerbe kerül befizetésre (nem a költségvetésbe - jogszabály által meghatározott mértékű, de szabad pénztárválasztás szerint elhelyezett, névre szóló, kötelező megtakarítás)

 A cél egy áttekinthető, és egyértelmű rendszer, amely a főbb állami fenntartású (szociális és közigazgatási) területek számára világos bevételeket teremt. Amennyiben a befolyó bevételek magasabbak, mint az adott terület forrásszükséglete, évente a parlament dönthet a többletek átcsoportosításáról (kiv. "finanszírozási hozzájárulás").

Olyan rendszer kialakítása szükséges, amelyben még évente sem szükséges újabb adónemek bevezetése. Ilyenekkel csak "katasztrófahelyzetekben" lehessen szabad élni.


01. / Állami audit a közhivatalokban

A puszta ellenőrzés kevés. Egyrészt pluszteher a költségvetésben, másrészt "felülrőlvezéreltséget" valósít meg.

Célszerű volna az egyes hivatalok vezetői-, ÉS munkatársi gárdáját érdekeltté tenni a hatékony, gyors és eredményes működésben azáltal, hogy az állami szférában is megteremtjük a versenyszféra elveinek érvényesülését.

Adott hivatal adott költségvetési keretből működik. Ennek az eredménye ma, hogy "amit el lehet költeni, azt el is költik".

a) Mért ne lehetne az egyes hivatalok vezetőit a javadalmazási rendszer átalakításával érdekeltté tenni a hivatal hatékony, de egyben költséghatékony működésében?

Pl.:

1. A költségvetés a hivatal fenntartására szánt maximális kerete ma: 100, a hivatal fogyasztói* megítélése ma: 70/100. (*a fogyasztói megítélést mérném egyszerű fogyasztói kérdőívezéssel, és szervezeti ellenőrzőlistával, hogy a szubjektív fogyasztói kép mellé racionális képet is lássunk)

2. Amennyiben a hivatal a fogyasztói elégedettségi mutatói nem változnak határidőre (pl. félév, vagy év), úgy a költségvetési keretből csak egy részt kapnak meg ténylegesen: 85
Ezáltal vagy faragniuk kell a költségeken.

3.Előre definiált rendszert tennék kötelezővé, amely a költséghatékonyság növelésére többkörös vizsgálati rendszert írna elő - először a menedzsmentszintű bérköltségek csökkentésére kellene lehetőséget keresni, és csak amennyiben igazolható, hogy hatékonyságcsökkenés nélkül nem faragható, akkor mehetnének tovább a "nem-HR-költségtételek" csökkentésére, majd ha itt sem érhető el eredmény/kellő eredmény, akkor nyúlhatnának a bérköltségekhez, vagyis akkor bocsáthatnának el alkalmazottakat.
Így megakadályozható volna, hogy dolgozók elbocsátásával teremtsék meg az indokolatlan vezetői fizetések, bónuszok fedezetét.

4. Rendszeres (pl. félévente) online, anonim kérdőívezéssel mérhető volna a munkatársak terheltsége (ld. a Programban: "Ügyfélközpontú hivatalok", 19. oldal), hogy a költséghatékonyságot (saját prémiumuk érdekében) ne az alkalmazottak kizsarolásával akarják elérni a vezetők.

5. Amennyiben az elvárt mutatók javulnak határidőre, úgy a ténylegesen felhasználható keret: 90.

6. Amennyiben az elvárt mutatók javítása mellett a működési költségeket sikerül csökkenteni, és ezt nem az alkalmazottak kizsarolásával érik el, a költségmegtakarítás összegét éves bónuszkifizetésre fordíthatják.
Ha az elért eredmény várakozáson felüli (nyilván megvalósíthatósági tanulmányt készíthet az ÁSZ pl., mint költségvetési felügyeleti szerv, melyben a lehetséges racionalizálást becslik), akkor a működési keretből további %-okat fordíthatnak bónuszkifizetésekre, mintegy sikerdíjként.

A rendszer lényege, hogy csökkenjen a működési költség, miközben nő a hatékonyság, és minden egyes vezető és alkalmazott is érdekelt legyen a saját részfeladata maximális kivitelezésében.
Ennek érdekében

7. A bónuszkifizetéseket maximálnám: egyrészt vezetői bónuszkifizetést csak azt követően lehetne jóváhagyni (az ÁSZ, vagy egyéb felügyeleti szerv által), hogy az elért eredményért közvetlenül felelős szervezeti egységek dolgozói (!), valamint köztes vezetői bónuszait kifizették. Másrészt arányszámokhoz kötném a bónuszkifizetéseket, vagyis a legkisebb dolgozói szint és a vezérigazgatói szint között nem lehetne kontrollálatlan bónuszkülönbség - ezzel kizárva, hogy Mari néni kapjon 500 Ft-ot Erzsébet-utalványban, a vezérigazgató meg 20 milliós bónuszt.

 b) Amennyiben adott évben sikerült csökkenteni a működési költségeket, a dolgozók és vezetők többletjövedelemhez jutnak.
Ha ugyanezt sikerül következő évben is megvalósítani további ésszerűsítésekkel, akkor a megtakarított összeg 80%-át kaphatnák meg elosztva, többletjövedelemként, a 20% lenne a költségvetés nyeresége, plusz a megnövekedett vásárlóerő az érintett munkatársak körében.

c) az ilyen és hasonló bónuszkifizetések felhasználhatóságát nem korlátoznám, csupán egyetlen pontban: elérném, hogy mindenképpen az országhatáron belül kelljen elkölteniük, vagyis megakadályoznám, hogy a megnövekedett vásárlóerő a határokon kívül erősítse más ország gazdaságát.


01. / "Okosállam"

a) Nem egyszerűen konzultálni az észtekkel, hanem szó szerint lemásolni a rendszert. Minél kevesebb munkaóra ráfordítással, minél gyorsabb megvalósítást érni el. Akár az észtek kivitelezőivel (meglévő rutin, tapasztalat, know-how), akár (lehetőség szerint) hazai tulajdonú kivitelezőkkel.

b) A több lépcsőben bevezetett új rendszerek által elért költségmegtakarításból származó összeget "helyben felhasználni", a rendszer további elemeinek kidolgozására, a még gyorsabb bevezetésre fordítani.

c) Nem csak ezen a területen, de itt is sikerdíjas javadalmazási rendszerben honorálni a külső (nem állami) cégek munkáját (pl. informatikai fejlesztők, beszállítók, stb.).

Ezáltal elérhető, hogy a határidők és a minőségi megállapodások betartásában érdekeltté váljanak a kivitelezők. Ha a határidőt nem tartják, vagy a vállalt minőségi elvárásokat, úgy egy, a munka piaci értékénél alacsonyabb kifizetésre válnak csak jogosulttá szerződés szerint, határidőben és minőségben való teljesítéskor kapják meg a munka pici ellenértékét.
Határidő előtt való teljesítéskor megállapodás szerinti bónuszkifizetéssel.

Pl.:

1. A beruházás piaci értéke (a szerződés értéke): 100
2. Határidőre és minőségben való kivitelezéskor kifizetett javadalma: 100
3. Határidőn túli, vagy vállalt minőség alatti kivitelezéskor jogosult kifizetés: 85
4. Minőségben és határidő előtt való teljesítéskor jogosult kifizetés: 105

A megrendelés nagysága kellő piaci motiváció, a korrekt kivitelezés alapfeltétel és elvárás a megrendelő részéről is.


01. / Az elektronikus és online pénzforgalmat ösztönző támogatása

A bankok pénzforgalommal arányos költségtételeinek központi korlátozása szükséges, megakadályozandó a külföldi érdekeltségű cégek "profit-exportját".

Amennyiben ez a szabadpiaci elvekbe ütközik, úgy állami alapítású bank felállítása szükséges, amely korlátozott profitcél definiálásával elsődlegesen a piaci verseny növelésével, a pénzforgalmi díjak leszorítását célozza működésével. Azaz olyan alacsony forgalmi díjakkal működik (kvázi-nonprofit elven), hogy a fogyasztóknak lehetőségük legyen kikerülni a külföldi érdekeltségű bankok régiós összevetésben is magas költségeit.

Gondolatok Magyarország adórendszerének átalakításához

Az alábbi gondolatokat nem a teljes adórendszer újragondolásának, inkább az egyes területek alapelvei meghatározásának szánom.

Ma Magyarország rendelkezik az egyik legmagasabb arányú adó-elvonással.

Ez ellene hat a fogyasztáson alapuló gazdasági fellendülés elméletének. Egyszerű adócsökkentéssel ugyanakkor a költséges szociális háló (oktatás, egészségügy, nyugdíjrendszer, és az egyéb kisebb, de el nem hanyagolható tételek) fenntartása veszélybe kerülne.

Vagyis "egy huszárvágással" aligha oldható meg az adórendszer racionalizálása.
Egyszersmind azzal a ténnyel is fontos szembenéznünk, hogy a jelenlegi szociális rendszer sem fenntartható - vagyis a juttatásokat ugyanúgy meg kell nyirbálnunk, azzal együtt, hogy törekszünk egy alacsonyabb adómérték kialakítására.

Az "Igazságos adózás" megvalósításának alapjai


I. A munkát terhelő adók

 Az egyenlőség mindenkit megillet

Ha elvárjuk, hogy egyenlő állampolgári jogok illessenek meg, egyenlő esélyekkel induljunk a munkaerő-piacon, stb. - akkor nem határozhatunk meg diszkriminatív szabályokat az adózásban sem.
Ugyanakkor az "állam" az a keret kell, hogy legyen - mind jogi, mind szociális, mind politikai (szervező-kontrolláló-vezető) funkcióiban -, amelynek fenntartása-működtetése mindannyiunk érdeke.
Vagyis fenntartásáért egyenlő közteherviselést vállalunk - egykulcsos jövedelemadó-rendszerrel megvalósítva.


A munkát terhelő adó emelése a fekete gazdaság erősödését segíti. Jelenleg a jövedelmek után fizetendő adó- és járulékterhek elkerülésére általánosan bevett módszereket alkalmaznak szerte a vállalkozásoknál - ami nonszensz.

1. El kell érni - a "kevesebb több" elve alapján - egy olyan reális mértékű jövedelemadó-szint meghatározását, amelynek megfizetése nem terheli túl a vállalkozásokat - ugyanakkor szigorú szankciókkal (zérótolerancia) elszámoltatni a munkáltatókat.

Minthogy a cél az alacsonyabb jövedelmű rétegek bérezésének emelése, ezért a kedvezményezést egy meghatározott bruttóbér-szint alatt kell alkalmazni.
Az egyes munkakörökhöz a foglalkoztatási statisztikák alapján jövedelemsávokat kell meghatározni. A munkáltatókat a munkaadói terhekből adott kedvezmény révén kell motiválni, hogy munkavállalóiknak a meghatározott jövedelemsávon belül magasabb bruttó bért fizessenek.

2. Támogatandó a fiatal munkavállalók gyakorlati tapasztalatszerzését, a foglalkoztatás időtartama függvényében emelkedő százalékos kedvezmények meghatározásával kell ösztönözni alkalmazásukat. Az egyes korosztályok létszámarányainak megtartását egyes vállalkozások esetében korösszetétel-ajánlás formájában kell megfogalmazni, amelynek megvalósítását további adókedvezménnyel ösztönözhetjük. (Idősebb korosztályok védelme.) Ezen ajánlásoknak a KSH aktuális adatain (egyes korosztályok aránya a népességben) kell alapulniuk és felülvizsgálatukra három évente kell sort keríteni.
Szakmai gyakorlati helyek biztosítása esetén, a fogadott tanulók számától, foglalkoztatásuk időtartamától, a tanulók és a képzőintézmény értékelésétől függően további kedvezmény legyen kapható.

Mindezen kedvezmények mértéke nem kell, hogy tételenként magas % legyen - a cél, hogy a munkáltatók kombinálják a kedvezményekre jogosító szempontok megvalósítását.

3. A munkanélküliek foglalkoztatásának elősegítését célzó jelenlegi adókedvezményeket alkalmatlanságuk miatt vissza kell vonni. Ezen csoport foglalkoztatását is időben progresszív, növekvő kedvezményekkel kell támogatni, hogy akkor érje meg leginkább foglalkoztatni a munkavállalót, ha legalább 3-4 éves távon alkalmazásban marad. Hogy elkerüljük a jelenlegi rendszer csapdáját - a kedvezménnyel támogatott időszak után azonnali elbocsátás és újabb álláskereső alkalmazása, vagy ugyanennek papíron való látszólagos megvalósítása -, a kedvezmény mértékén lassú csökkentéssel kell kivezetni, hogy a munkavállaló által a foglalkoztatás ideje alatt megszerzett tapasztalata ("rutin"), esetleges előrehaladása a munkaköréhez szükséges képzéseken felértékelje a megtartását a munkaadó szemében.
A kedvezmények idősávjait az átlagos, ágazatspecifikus munkaerő-piaci statisztikai adatok alapján (fluktuációs sebesség) kell meghatározni.


II. A fogyasztást terhelő adók

A nagyobb teherviselő képesség elve érvényesíthető, amennyiben a luxusfogyasztás terheiben jelenik meg az arányosan magasabb elvonás. Így nem azért fizet valaki többet, "mert gazdag" (diszkrimináció), hanem azért, mert maga úgy dönt, hogy ő többet fogyaszt.

1. Az élelmiszerek, és alapvető fogyasztási cikkek adóterheit mérsékelni kell. Az ÁFA mértéke a versenyképesség biztosítása érdekében nem haladhatja meg az EU hasonló adónemei átlagának meghatározott %-kal emelt értékét. (A korábbi 27% alatt kell lennie.)

2. Mivel ez az államháztartás számára bevételkiesést jelent, a luxuscikkeket külön adóteherrel kell sújtani.

Luxusfogyasztásnak minősül:

• egy családon belül (életvitel szerűen együtt élő, egyenes ági rokonok - szülők-gyermekek viszonyában a gyermekek 23 éves koráig) a második-, és afeletti ingatlan tulajdon
• KSH-adatok alapján meghatározott nm/fő méretet meghaladó ingatlan tulajdon
• egy családon belül (életvitel szerűen együtt élő, egyenes ági rokonok - szülők-gyermekek viszonyában a gyermekek 23 éves koráig) használatban lévő második-, és afeletti személygépkocsik, valamint motorkerékpárok, repülőgépek, vízi járművek, stb.
• személygépkocsik esetében az adott járműkategória piaci átlagárát több, mint 40%-kal meghaladó nettó vételárú járművek, továbbá a meghatározott ccm-értékek feletti járművek
• luxusfogyasztásnak minősül továbbá a személygépjárművek esetében azok gyártásától/első forgalomba helyezésétől számított 6 évnél rövidebb időn belüli eladásuk, amennyiben az eladást követő egy éven belül újabb (fiatalabb) járművet vásárolnak
• magánszemélyként vásárolt, azonos kategóriájú szórakoztató-elektronikai- és számítástechnikai eszközök a második darabtól (pl. "PC-k, TV-k, laptopok, hi-fi-berendezések, tabletek, stb.)
• magánszemélyként vásárolt bármely híradástechnikai- és elektronikai cikk, háztartási gép, amely nettó vételára a termékkategória piaci átlagárát 40% feletti mértékben meghaladja
• magánszemélyként, vagy cégként vásárolt műkincsek, kivéve az aukciós házak és egyéb kereskedelmi célú vállalkozások vásárlásait (az adóelkerülés kiküszöbölése érdekében a jogszabály pontosan határolja be a "műkincs-kereskedelem" fogalmát, az egyes tárgyak birtoklásának maximális idejét)

III. A kereskedelmi árképzést szabályozó adók

A piacgazdaság alapelveinek figyelembe vétele mellett törekedni kell a hazai kereskedelemben a "fair trade" gondolatiságának támogatására. Vagyis egységes elveket kell meghatározni a felvásárlási- és "nagykerárak" és a kiskereskedelmi árképzés rendszereiben, elérve ezzel a kereskedelmi haszon egyenletesebb megoszlását a teljes termékpálya vertikumában.

A termelők védelmére és a felvásárlási árak színvonala biztosítására piaci elveken működő, a versenyszférában megjelenő kereskedelmi társaságokat kell létrehozni, amelyek vezetése független a mindenkori államhatalomtól, és politikai pártoktól, ugyanakkor a központilag meghatározott elvek érvényre juttatását tűzi ki tevékenysége céljául.
Ezek feladata a felvásárlási árak magasabb szintjének biztosítása oly módon, hogy az adott termék, vagy termékcsoport piacán növekvő felvevőkapacitást teremtsenek.

Természetesen mindennek a kiskereskedelmi értékesítés hatékonyságán kell alapulnia



A fenti változtatásokkal elérendő célok

1. a feketemunka visszaszorítása - a mérsékeltebb, munkát terhelő adózás révén költségvetési bevételnövekedést elérni
2. az alapvető fogyasztási cikkek ára adótartalmának csökkentése révén javítani a bérek vásárlóerejét, valamint
3. javítani a mezőgazdasági termelő-ágazatok versenyképességét (belső fogyasztás ösztönzése, a nagykereskedelmi árak/árrések szabályozása révén),
4. megvalósítani az "igazságos teherviselést" átláthatatlanul bonyolult adórendszer, és diszkriminatív különadók nélkül.

A közmunkáról

Épp most olvastam egy cikket a közmunkáról. Bizonyos részeivel egyet tudok érteni, összességében azonban úgy vélem, jó magyar (politikus-) szokás szerint megint átgondolatlan kivitelezéssel, valótlan szándékok mentén szúrnak el egy egyébként életképes koncepciót.

Elhibázottnak tartom a közmunkáról "munka helyettesítőként" gondolkodni - ahogyan a munkanélküli segély sem volt az.

Ugyanakkor egyetértek azzal, hogy "csak úgy" nincs értelme segélyt osztogatni.

Az alábbiak miatt:

1. Segély / jövedelem - más a tudatalattira, a személyiségre gyakorolt hatás. Márpedig a munkaerőpiacon - egy állásinterjún - az önkép, az
   önértékelés, a magabiztos fellépés sokat nyom a latban.
2. Valóban eltérő a munkához való hozzáállás a társadalom egészén belül. Vagyis nem halva született gondolat megmutatni azt, hogy a munka értéket teremt az egyén (a munkavégző egyén) számára is.
3. Azt a pénzt, amit eddig "segélyként", most a közmunkás "fizetéseként" költ el az állam, eddig is, ezutánis ki kell fizetnie. A társadalom oldaláról a különbség: a befektetett energia által teremtett (vagy teremthető) hozzáadott érték.

Természetesen minden előny, amit fel lehet sorolni, csak akkor jut érvényre, ha ésszerű programot dolgoznak ki az illetékesek (nem amolyan látszat-intézkedéscsomagról beszélünk, mint jelenleg, amivel a KSH-adatok kozmetikázásán túl semmit nem érnek el).


A cikkben leírtakat mindenképpen érdemesnek tartom megfontolni!

1. "Munkaalapú társadalom"

"...ezért kell létrehozni egy munkaalapú államot, aminek az állampolgárai nem segélyből, hanem munkából jutnak jövedelemhez..."


Nem olyan embertől elrugaszkodott fogalom ez, ha helyesen értjük. Hiszen a munkanélküliség nem jó azoknak, akik benne vannak éppen, és nem jó a társadalom dolgozó részének sem - hiszen pluszterhet jelentenek az éppen munka nélkül lévők.


De...

2. "...Orbán szerint a kormány így nem a munkanélküliséget, hanem a munkát támogatja..."

Igen. Ahogyan a hajléktalanok közterületekről való - BTK-val történő kitiltásával "támogatja a lakhatásukat"...?

Nem működhet, ha a közmunkaprogram mellett nem fektetünk úgy a képzésbe-átképzésbe, mint a piaci munkahelyek generálásába.
Utóbbi pedig az adórendszer ésszerűsítése nélkül aligha fog megvalósulni - szerintem.


3. "...A gazdag országokat tömörítő OECD-országok – ide tartozunk mi is – túlnyomó többsége a válság után növelte a gazdasági visszaesés miatt munka nélkül maradt emberek terheit enyhítő szociális kiadásokat..."


Nem azzal van a gond, hogy más utat keresünk, mint a szomszédok - hanem hogy csukott szemmel keressük (vagy méginkább a kormány csak úgy tesz, mintha keresné)...
(ld.: 2. pont)


4. "... KSH június–augusztusi adataiból az látszik, hogy a munkanélküliség számszerűen rég volt ennyire alacsony. Közmunka nélkül viszont 7,6 százalék helyett bőven 11 százalék felett lenne a munkanélküliek aránya..."

Hagyjuk a propagandát! Ez csak - megboldogult tanárom szavaival élve - "szócsűrés-csavarás".



5. "...a Magyar Szegénységellenes Hálózat is külön tanulmányt szentelt a közmunkaprogramnak, és az MTA-s kutatással egyetemben ez is arra jutott, hogy a közfoglalkoztatás nem vezet vissza a munkaerőpiacra, így nem is hatékony ellenszere a munkanélküliségnek..."


Az, hogy a "munkanélkülieket" foglalkoztatom 4-6 órában, átmenetileg - miért is juttatná őket piaci álláshelyekhez...???!

Azt gondolom, a közmunkaprogram azzal segíthet(né) az álláskeresőknek, hogy

   a) Amíg nem tudnak elhelyezkedni, addig is gyakorolhassák a szakmájukat (legjobb esetben) - ez jó nekik, és jó (lenne) a gazdaságnak is, mert olyan központi fenntartású intézményeknél, vállalatoknál (hivatalok, iskolák, önkormányzatok, MÁV, BKV, stb.) lehetne a piacinál olcsóbb munkaerővel növelni a "termelést", amelyek hatékonysága amúgy is mindig érzékeny terület.

(Képzeljük el azt azokat az iskolákat, amelyek évek óta nem voltak felújítva pl., mert nem tudták kigazdálkodni a beruházás költségét! Idén nyáron pedig 2/3 költséggel megoldható lenne a halogatott festés, tatarozás, stb...)


   b) A gyakorlati tapasztalatszerzés a pályakezdő munkanélküliek egyik legnagyobb achilles-e. Mért ne igazolhatná az állam, hogy közmunkaprogram keretein belül, állami intézménynél/-vállalatnál ilyen és ilyen gyakorlati tapasztalatokat szerzett Gipsz Jakab?

   c) Értelmes projektek megvalósításához hozzájárulva (aminek kimutatható gazdasági értéke van) részt vehetnének a nemzetgazdaság termelő folyamataiban, hozzájárulva a fellendüléshez.

Ehhez - szerintem - csak annyira volna szükség, hogy a karakószörcsögi faluhatár árokparttakarítása helyett olyan feladatokra osszák be a közmunkásokat, amelyek vagy a képzettségüknek, vagy a képességeiknek jobban megfelelnek, azokat jobban kiaknázzák.


Hangsúlyozom - nem az az apropó, hogy majd ettől közvetlenül könnyebben lesz munkájuk!

A cél, hogy a támogatásért cserébe (korábbi segély) járuljanak hozzá a köz javához, adjon tartást számukra, hogy valódi értéket teremtenek (értelmetlennek tűnő kirakatmunkák helyett), illetve segítse a gyakorlatszerzést, akár az átképzőprogramok elméleti oktatásával párhuzamosan, azokhoz illeszkedve!


6. "...Az MTA szerint például azt, hogy azért is lehet veszélyes a közfoglalkoztatás, mert minél több időt tölt el benne valaki, annál nehezebben tud átlépni a munkaerőpiacra..."


Ezért fontos, hogy

a) csak előre meghatározott ideig lehessen részt venni a programban - motivált legyen mindenki a komolyabb erőfeszítésre (álláskeresés)

b) képzéssel-átképzéssel társuljon

c) munkahelyteremtéssel társuljon gazdaságélénkítő intézkedésekkel összekötve (támogatások, adminisztratív terhek, adóterhek csökkentése, stb.)


7. "...A kutatók szerint ennek az az oka, hogy ha bőségesen rendelkezésre áll a közmunka, akkor a munkanélküliek kevéssé lesznek arra ösztönözve, hogy a meglévő, de sokkal nehezebben elérhető piaci állásokat keressenek..."


Ez véleményem szerint nem alakul ki, ha csak korlátozott ideig vehet részt a programban mindenki, illetve, ha az elérhető jövedelemszint optimálisan aránylik a piaci bérekhez (alacsonyabb).

8. "...A beleragadásnak pedig több oka is van: egyrészt a közmunka során a többség nem jut a munkaerőpiacon is hasznos tudáshoz. Másrészt viszont a közmunkásoknak sokszor már nincs is energiájuk a munka mellett állást keresni, arról nem is beszélve, hogy a Szegénységellenes Hálózat kutatása szerint az önkormányzatok sokszor kifejezetten akadályozzák a közmunkásokat az álláskeresésben, mert jól jön nekik az olcsó munkaerő...."


Ez kiküszöbölhető a korábban említett megoldásokkal (ld.: 5.a-b, 6.b), valamint 4-6 órás foglalkoztatási renddel (akár váltott munka- és pihenőnap-kiosztással), valamint egy olyan "munkaügyi hivatallal", amely az önkormáányzatoktól független, és az újraelhelyezkedők száma, átlagos elhelyezkedési ideje, valamint a közmunkában megtermelt érték alapján kerül javadalmazásra.


9. "...A Szegénységellenes Hálózat kutatása arról számol be, hogy a közmunkások között ténylegesen vannak olyanok, akiknek esetleg soha nem volt munkahelyük. Nem arról van szó ugyanakkor, hogy a lustaságból nem dolgoztak: a kutatás alapján ezek az emberek egyébként rengeteget dolgoznak, számos módon igyekeznek családjuknak pénzt szerezni, képzettség híján azonban főleg csak szezonális, alkalmi munkát kapnak, sokszor feketén..."


 Azon alulképzett munkavállalóknak, akik a leginkább kiszolgáltatottak a feketemunka világában, állami szervezés mellett véleményem szerint lehetne tiszta munkát biztosítani. Természetesen képzési kötelezettség mellett. Így a "megélhetési bűnözés" ellen is eredményesen tehetnénk, csökkentenénk a feketemunka "munkaerőpiacát", valamint fejlődésre sarkallnánk ezen rétegeket lassanként elérve, hogy piacképes tudással lépjenek egy magasabb szintre.

Az ő programjuknak nem a fenti célokat szolgáló közmunkarendszerben kell helyet találni, hanem azt kiegészítő, külön programban.


10. "...És további fontos kérdés, hogy a lecsökkentett segélyek mellett mi lesz azokkal, akik egyszerűen nem jutnak közmunkához? Sok olyan esetről lehet tudni, hogy a közmunkáért is verseny van egyes településeken, aki ebből kimarad, és segélyt se kap, az nagyon gyorsan lecsúszhat..."



 Meg kell valósítani az eddig csak kampányszövegekben létező társadalmi felelősségvállalást - vagyis hogy "senkit nem fogunk az út szélén hagyni".

Bárkivel beszéltem eddig, mindenkivel oda jutottunk, hogy "munka - van".
Csak legfeljebb nem abban a szakmában, amiben az illető keres.
Esetleg kihívásoknak kell megfelelnie, ha el akarja vállalni.
Szélsőséges esetben munka van - csak a megfizetése ütközik forráshiányba.

Van egy rossz hírem az ország mindenkori vezetőinek: mindig az Állam lesz a legnagyobb Nagytestvér...

A végső felelősség mindig a vezetőké, és ők nem mutogathatnak másra, ha valaki a szemükbe néz, és azt mondja - "kire számítsak másra?"


Hiszem, hogy ésszerű szervezéssel nem csak a támogatások hatékonyabb elosztását lehet megoldani, de munkát is lehet találni minden dolgos kéznek olyan formán, hogy értéket teremtsen, fejlődjön általa.

Népességpolitika, családtámogatás, szociális jutattások

Évtizedek óta ismert tény, hogy "fogy a magyar".
A demográfiai statisztikák csökkenő születésszámokat mutatnak hosszú-hosszú évek (évtizedek) óta.

Ez azonban a magyar társadalom problémáinak csupán egyik oka. Sőt, ha jobban belegondolunk, csupán okozat ez is, hiszen azért nem vállalunk több gyermeket, mert nem látjuk biztosítva sem azt, hogy fel tudjuk őket egyáltalán nevelni (saját korosztályunk munkaerőpiaci instabilitása), , sem azt, hogy Magyarországon, hosszútávon "van miért" felnevelni (romló életkilátások).

Persze a szociális rendszer egyetlen valódi "gyógymódja" a munkaerőpiacon aktív népesség számának drasztikus emelése - hosszútávon és tartósan a különböző korosztályok közötti egyensúly helyreállítására való törekvéssel.

Azonban egy másik jelentős oka a mai tarthatatlan helyzetnek a munka világából kiszoruló (vagy oda belépni sem akaró) társadalmi csoportok számarányának drasztikus emelkedése.

(Kulturális különbségektől kezdve számos oka van ennek a folyamatnak, véleményem szerint vaskosan sáros a dologban a passzivitásra agitáló szociális juttatási rendszer is.)


A tapasztalat azt mutatja, ha csak a születésszám emelkedését helyezzük fókuszba, és nem kap sokkal nagyobb hangsúlyt a felelős szülői magatartás biztosítása is, úgy a rövidebb generációs intervallumú, GDP-ből kevesebb részesedést termelő társadalmi rétegek arányának jelentős növekedése mellett a hosszabb távon tervező, jellemzően hosszabban iskolapadban ülő értelmiségi réteg - amely a GDP növekedéséhez eredményesebben tudna hozzájárulni - szükségszerűen visszaszorul majd.

Minthogy a társadalmunk hosszútávú érdekeit is szem előtt kell tartanunk ebben a kérdésben, az alábbi megfontolásokkal élnék a szociális juttatások rendszerét, a gyermekvállalást ösztönző intézkedések kapcsán:



0. A támogatások jogalapja

Elhibázottnak - erkölcsi-etikai oldalról hibás megközelítésnek tartom azt az alapvetést, hogy a gyermekhez kötődő állami támogatások (családi pótlék, adókedvezmények, stb.) "a gyermeket illetnék", és azt a szülő, illetve törvényes gyám "csupán felhasználhatja a gyermek javára".
Egyrészt ellenőrizhetetlen a felhasználás, tehát az erre való hivatkozás teljesen oktalan.

Másrészt ez a megközelítés ideológiai csapdát rejt, amennyiben szembe állítjuk az első-második-harmadik-negyedik, stb. megszületett gyermek jogát - az egyenlőség elve alapján.
A támogatásokat a szülők használják fel, a gyermekek megszületésétől, nevelésétől a gyermek versenyképességének megteremtéséig, minden életmozzanatát a szülei határozzák meg. A társadalom felelőssége a szülők felelős magatartásának kialakítása, amelybe szabadságjogaik megsértése nélkül nem avatkozhat, csak a támogatási rendszer ésszerű kialakítása révén. Ehhez azonban szükséges a támogatások differenciálása a születési sorrend szerint (lásd alább).

1. Gyermekvállalás - a szülő életkora

 Erkölcsi-etikai szempontból éppúgy ingoványos területen járunk, mint jogi szempontból.
Tapasztalat, hogy a fiatal (tinédzser) generációkat megnézve a szellemi-pszichológiai érés folyamata elhúzódik, kitolódik. A - divatos kifejezéssel élve - "szingli-szindróma" túl a jelentős értékrendbeli változásokon arra is rámutat, a fiatalabb nemzedék egyre nehezebben talál önmagára a szülői szerepkörökben. Ha emellett figyelembe vesszük a hazai etnikumok eltérő kulturális hátterét, a családhoz való eltérő viszonyulást, a korai gyermekvállalás általános gyakorlatát köreikben, úgy vélem kijelenthetjük, hogy egy mai fiatal sokkal kevésbé felkészült egy gyermek érkezésére, mint 50 évvel ezelőtt született "kortársa".

Emiatt - a felelős gondolkodásra való ösztönzés céljával - javaslom, hogy a családalapítást szolgáló valamennyi támogatást korhatárhoz kössék. Elsősorban pszichológus szakértők, szociális gondozók, védőnők szakmai konszenzusát alapul véve, 23-25 éves életkor környékén.
Azok a fiatal párok, akik ez alatt az életkor alatt akarnak gyermeket vállalni, megtehessék, azonban ezzel a döntésükkel egyben mondjanak le az állam támogató juttatásai nagyobbik részéről.

Az iskola a nevelés egyik legjelentősebb színtere és irányítója, ezért az iskolai záróvizsgák részeként (érettségi, diploma, stb.) javaslom a szülői szerepvállalásra való érettséget monitorozó pszichológiai értékelés bevezetését, melyet a TB-kartonhoz csatolhat a háziorvos. Ez mind a családtervezést segítő védőnői- és egyéb szakszolgálatok munkatársainak helyzetmegítélését segítheti, valamint alapot adhat a fiatalok tervezéséhez való konstruktív, objektív szempontokat szem előtt tartó hozzászóláshoz.

Ezen szabályozás célja a felkészületlenség, a szülői felelős gondolkodás hiányának kiküszöbölése, a megszületendő új állampolgár ideális szocializálódásának, a támogató, óvó és nevelő családi környezet kialakításának elősegítése.


2. Gyermekvállalás - gyermekek száma

Meggyőződésem, hogy pusztán "a több jobb" elvét követni "a Társadalom érdekében" a korábban leírt egyensúly-eltolódás miatt több, mint hiba.
Ezért a családi pótlék összegét, a családi adókedvezmény mértékét, és minden további támogatási formát is az alábbiak szerint javaslom elosztani a jogosultak között:

a) Mivel az a szülő, aki több gyermek nevelését vállalja - azonos bevételi sávban mozgó családokhoz viszonyítva -, a demográfiai egyensúly megteremtésében nagyobb szerepet, és ezzel nagyobb terhet vállal, nagyobb támogatásra legyen jogosult.

b) Sajnos megfigyelhető (a jelenlegi elhibázott családtámogatási és szociális rendszer által generált) folyamat, miszerint bizonyos társadalmi rétegekben a további gyermekek vállalása mögött megjelent a gazdasági érdek, vagyis a több szociális juttatásra való jogosultság megszerzésének igénye.
Ez a szülői magatartás alapjaiban kifogásolható, különösen ha együtt jár a megszületett gyermekek nevelésének, képzésének, oktatásának elhanyagolásával, amely mind az érintett gyermek életkilátásait rombolja, mind a társadalomra plusz terhet ró (pl. munkanélküliség, bűnözés).

Ennek a felelőtlen szülői hozzáállásnak a visszaszorítása, valamint az újszülöttek emberhez méltó élethez való joga védelme érdekében javaslom a támogatások megosztását a harmadik gyermek megszületéséig progresszív, majd azt követően születő gyermekeknél degresszív formában.

Azon családokban, amelyek megteremtik a megfelelő jövedelmi viszonyokat a negyedik, ötödik, vagy akár hatodik gyermek felnevelésére, így nem kerül korlátozásra a gyermekvállalás, ugyanakkor kiküszöbölhető az a fajta deviáns megközelítés, hogy a több támogatásból fakadó többletbevétel érdekében vállaljon egy család újabb gyermeket, valamint a rosszul felmért anyagi kapacitásokra alapozott túlzott családméret elkerüléséért is lépéseket tettünk.

c) A támogatási jogosultságot a jelenlegi gyakorlat a születés tényéhez köti. Ez azonban nem védi kellően a gyermek jogát a tisztességes nevelés, élelmezés, oktatás, stb. iránt. Pedagógusoktól hallhatjuk, hogy egyes gyermekek "csak addig" vannak iskolában (szülői felelősség), míg a családtámogatáshoz szükséges igazolásokat beszerzik.
Egy gyermek életkorából, tapasztalatai hiányából fakadóan nem képes helyesen felmérni hosszútávú érdekeit, ezért egyértelműen a szülő felelőssége, hogy a gyermek részesüljön legalább a kötelező képzésekben.
Ezért minden támogatási jogosultság alapjául venni javaslok egy, a gyermek nevelésére, iskolai részvételére, megfelelő életfeltételei (lakótér, táplálkozás, stb.) meglétére kiterjedő szakvéleményt, melyet a lakhely szerint illetékes védőnőből, osztályfőnökből, és iskolapszichológusból álló szakmai gárda kell, hogy kiállítson, negyedéves felülvizsgálattal.

Ez a törekvés annak biztosítását célozza, hogy a szülők a gyermek világrahozatalán túl is ellássák szülői feladataikat, illetve folyamatos szakmai támogatásra legyen lehetőségük, az említett szakemberek révén, amennyiben ez indokolt.
Így elősegíthető, hogy minden család annyi gyermeket vállaljon, amennyit tisztességes, emberhez méltó körülmények között fel tud nevelni, és amennyinek biztosítani tudják a versenyképességet az iskolái végére.

3. Kisgyermekes anyák munkavállalása

Alapvető probléma a fiatal anyák körében a munka világába való visszatérés nehézkessége. Egyrészt a gyermekneveléshez ideális 4-6 órás munkakörök alacsony száma, másrészt a munkaadók szemlélete miatt.
Két magától adódó út kínálkozik az édesanyák helyzetének elősegítésére.

a) Adókedvezmények a munkaadói terhekben

Ezt a megoldást az állam bevételei szűkössége miatt kerülendőnek tartom. Ezzel együtt érdemes lehet egy kísérleti időszakra bevezetni olyan formában, hogy a dolgozói létszám arányában legalább 10%-ot elérő mértékben kisgyermekes anyákat 4-6 órás munkakörben foglalkoztató cégek részesülhessenek progresszív mértékben kedvezményben (5-15% mértékben).

b) Állami szerepvállalás - a közszféra révén

Célszerűbb megoldásnak tartom, hogy a hivatali munkaköröket (posta, önkormányzatok, államigazgatási szervek adminisztratív posztjai, stb.), amelyeknél természetükből fakadóan nem okoz megoldhatatlan nehézséget a 4-6 órás időbeosztás, sem egy személy átmeneti pótlása (betegállomány esetén pl.), kifejezetten a kisgyermekes szülők részére tartsuk fenn, illetve őket pozitívan diszkrimináljuk ezen munkakörökben.
Természetesen nem csak azok vállalnak majd gyermeket, akik kezdetektől ezekre a területekre képezték magukat tanulmányaik során, illetve a lehetőséget (a munkahelyet) a követő generációk szülői számára is biztosítani kell, ezért szervezett átképzési rendszert kell párhuzamosan kialakítani (pl. valaki a versenyszférából megy el szülni, az első néhány évben átképzés révén 4-6 órában a közszféra foglalkoztatja a gyermekvállalást követően, majd mikor a gyermek már iskolás korú (pl. felsős), az édesanyja visszatérhet az eredeti szakmájában a versenyszférába, 8 órás munkarendben).

Fontos továbbá olyan társadalmi kezdeményezések ösztönzése, melyek a tudatos és felelős vállalatirányítás szempontjai között segítenek érvényre juttatni a közösség érdekeként az anyák foglalkoztatását.







A fenti alapelvek megvalósításával családonként 3-4 gyermek vállalását tudjuk ösztönözni, előmozdíthatjuk a felelős gyermekvállalás, családtervezés célját, ugyanakkor visszaszoríthatjuk a felelőtlenül korai életkorban való gyermekvállalást, valamint a jelenlegi rendszer kitermelte élősködő hozzáállást.



A cikket az alábbi írás ihlette: katt ide


Frissítés (2019):
A gyermeknevelésből visszatérő anyák foglalkoztatását terhelő adóterhek csökkentése lehet járható út. Vállalkozókkal folytatott eszmecseréim alapján a legfőbb visszatartó erő a minimálbérhez kötődő terhek mértéke, illetve az adminisztratív többletteher, amely szükségszerű, ha egy 8 órás pozíciót pl. három 4 órás munkavállaló alkalmazásával igyekeznének lefedni.

Tabula rasa?

Gyűlünk-gyűlünk, ám eljön az idő, amikor lépnünk is kell.

Továbblépnünk.

Amikor felteszik majd a kérdést - valaki fel fogja tenni a kérdést, hogy "Hogyan tovább?"
Oké, hogy nem tetszik, ami eddig volt - de hogyan csináljuk jobban?

Ezt a blogot ezért hozom létre.
Mindazok gondolatainak helyet kívánok adni vele, akiknek van ötletük, hogy a saját szakmájukban, az általuk jól ismert területen milyen rendszerben működhetnének jobban a dolgok, mint jelenleg.

Itt - rögtön az elején szeretnék megkérni mindenkit, hogy csak akkor ragadjon klaviatúrát, ha építő jellegű, megfontolt és átgondolt ötlettel, véleménnyel áll elő! Se mocskolódásnak, sem siránkozásnak nem fogok teret adni moderátorként, mert értelmetlennek tartom.

Azt azonban szeretném, ha mindenki elkezdene gondolkodni!
Azon, hogy hogyan tovább?!
Mi legyen a következő lépés?!
Mi az, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy ezúttal - másodszor - már jobban csináljuk ezt a demokráciának nevezett "társasjátékot"?!

Igen, azt mondom "játék" - életre-halálra.

Játék, mert 25 éve egyszer sem vettük elég komolyan!

Játék, mert 25 éve egyszer sem vállaltuk fel a szabályokat - tudniillik, hogy aki "demokráciásat" akar játszani, azt játékosként komoly felelősség terheli! Ami alól nem lehet kibúvó.

Mert ha kibújunk a felelősség alól - mint ahogy tettük -, akkor oda jutunk, hogy "diktatúrássá" alakul a játék - mint ahol tartunk.

Megbundázott választási törvényekkel, ilyenmutyival, meg olyan olyanmutyival.



Én magam hiszem, hogy nem kell mindent a nulláról kezdenünk!

Csupán a kritikus részeket - az elfajzott, csupán egyéni érdekeket kiszolgáló bürokráciát, a szintén egyéni érdekeket kiszolgáló látszatintézményeket kell felszámolnunk úgy a jogalkotásban, a közigazgatásban, mint közvetlenül a politikában.

Azokat azonban kivétel és kímélet nélkül.


Mindazokat a vívmányokat, amelyeket elődeink megfogalmaztak, kiépítettek, amelyekért megharcoltak, vissza kell állítanunk.

1. A szabad sajtó.

Az államhatalom egyedül független kontrolljának eszköze.

2. A köztársasági államforma.

Visszatérni a Magyar Köztársaság Alkotmányához, amely az alapvető jogokat, az államhatalom feletti ellenőrzés rendszereit, a demokratikus működés kereteit határozza meg.

3. Átlátható, racionális szerveződésű közigazgatási rendszer. 

A közigazgatást közpénzből - vagyis adókból kell fenntartani. Tehát a költséghatékony méretre való törekvés elvének ezen a területen is érvényesülnie kell. Úgy a legfelső szinten - a Parlamentben -, mint a városüzemeltetéstől, a legutolsó állami fenntartású vállalatig.
(Hiszem, hogy az állami finanszírozású vállalatoknak lehet és kell, hogy szerepet vállaljanak például az anyák, a rokkantak részmunkaidős foglalkoztatásában.)

4. Független alkotmánybíróság és bírói hatalom.

Az egyéni érdekek mentén történő jogalkotás felszámolása, és az egyenlőség elvének érvényesítése.

5. A parlamenti pártoktól független, szakmai vezetés alatt működő Nemzeti Bank.

A Nemzeti Bank feladatait pártpolitikától függetlenül ellátó, szakmai hozzáértéssel vezetett és működtetett intézmény megalkotásával.

6. Szakértő vezetés alatt működő minisztériumok.

Az szakmai végzettségen túl a versenyszférában szerzett tapasztalatokkal bíró, gyakorlati tevékenységük során képességüket, hozzáértésüket bizonyító szakemberekből.

7. A közpénzekből fenntartott állami üzemeltetésű, vagy állami támogatású vállalatok, a stratégiai jelentőségű hazai nagyvállalatok azonnali átvilágítása és vezetésük azonnali racionalizálása.

A jellemzően a legalacsonyabb szintű munkakörökben a szükségesnél kisebb létszámmal üzemelni próbáló, míg a vezetői szinteken a szükségesnél több poszttal, munkakörrel működtetett, állami pénzből fenntartott, vagy azokkal jelentősen támogatott cégek azonnali racionalizálása a rentábilis működtetés érdekében.

8. Az önkormányzatok azonnali átvilágítása, és teljes szervezeti racionalizálása.

A látszat-munkakörök és pozíciók azonnali megszüntetése, az irreális juttatási rendszerek felszámolása.


9. A közszolgálat újradefiniálása - a képviselői kiváltságok eltörlése.

a) A megélhetési politizálás felszámolásának lehetőségeit ki kell dolgozni, és létre kell hozni a nemzet érdekeit szolgáló rendszerekben a fenntartható bérrendszert. Alkotmányba foglalni a mindenkori képviselői maximális juttatások mértékét, pozíciókra lebontva.

b) Meg kell fogalmazni a képviselői mandátumokhoz kötődően a legszigorúbb, legszélesebb családi körre kiterjedő vagyoni elszámolást, a mandátum kapcsán a teljes családra kiterjedő anyagi felelősség elvén.

Hiszem, hogy a közszolgálatnak valóban szolgálatnak kell lennie!
Nyújtson biztos megélhetést, ám ne kínáljon a versenyszférában tapasztalható, kimagasló jövedelmi lehetőséget semmilyen szinten sem! A biztonságra törekvőknek adjon lehetőséget az állami szféra, a meggazdagodni vágyóknak legyen helye a versenyszférában!

10. Szakmai (szociológiai-, demográfiai-, közgazdasági-) alapokon nyugvó támogatási rendszer kidolgozása a gyermekvállalás ésszerű ösztönzésére.

Kidolgozni egy olyan ösztönző rendszert, amely nem csupán a gyermekek világra hozásához köti a támogatások megítélését, de a felelős szülői magatartást, a gyermek testi-lelki-szellemi fejlődését is monitorozza, és annak alapján differenciáltan osztja el a támogatásokat.


11. A Független szakszervezetek átvilágítása, működési kereteik újragondolása.

A szakszervezetek szakmai kerekasztalok formájában segítsék a jogalkotás, és a nemzetgazdasági-, és politikai tervezés folyamatait. Lehetővé kell tenni a munkavállalók hatékony érdekképviseletét.

12. Az adórendszer teljes átalakítása.

a) Fogyasztás-alapú adózás - elsődlegesen a luxuscikkek (úgy mint telekommunikációs eszközök bizonyos értékhatár felett, luxus gépjárművek, ingatlanok, stb.) után, alul súlyozva az alapvető élelmiszerek és fogyasztási cikkek körét

b) A munka- és a vállalkozói terhek ésszerű, racionális csökkentése a vállalkozás-alapítást, és az alkalmazottak teljes bejelentését ösztönző rendszerben


13. Az elmúlt 12 évben képviselői- és egyéb állami posztokat betöltők elszámoltatása minden olyan esetben, ahol utólag felmerülhet a hűtlen kezelés gyanúja. 

Elszámoltatást a teljes család vagyona alapján.
Azon állami megrendelések esetében, amelyekben különösen nagy értékben kerültek állami pénzek kifizetésre magánvállalkozásoknak, szigorú vizsgálatot folytatni az indokolatlan kifizetések felderítésével, elszámolásával, vagyonelkobzással a legszélesebb családi körre kiterjesztve.

Elkerülhetetlennek vélem, hogy az új rend megalapozásakor ne legyenek vesztesei a korábbi erkölcstelen gyakorlatnak. Gondolok itt azon családtagokra, akik adott esetben nem működtek tevőlegesen közre a hűtlen kezelésekben, sikkasztásokban, korrupciós ügyekben.
Ugyanakkor vallom, hogy a felelősöket el kell számoltatni, a kárvallottakat - a Magyar Népet - pedig kárpótolni kell. Amennyiben tisztázni tudja magát bármely érintett családtag, jogát tiszteletben kell tartani.
Ott azonban, ahol ajándékozás, vagy egyéb jogi megoldás révén kerültek nagy értékben ingó és ingatlan vagyonok, akár készpénz-számlapénz formájában képviselőkkel rokon személyek tulajdonába, érvényt kell szerezni a nemzet magasabb érdekének akkor is, ha nem tisztázható a kérdéses vagyoni javak pontos eredete (sőt akkor csak igazán).


14. Az egészségügy szakmai alapokon nyugvó azonnali reformja mind működési, mind finanszírozási oldalon.

Az egészségre ártalmas fogyasztási cikkek átfogó rendszerben való megadóztatása, a különadókból befolyó összegek transzparens felhasználása az egészségügy finanszírozására.
A privát egészségügyi ellátások anyagi hátterének megalapozása a munkavállalók javára szóló vállalati egészségbiztosítási rendszer létrejöttének támogatásával.

15. A szociális alapon nyújtott segélyek és egyéb támogatások rendszerének teljes újragondolása.

A társadalmi ellátórendszereken élősködő magatartás visszaszorítása átfogó szociális programmal, melynek része a hatékony, racionális, a nemzetgazdasági tervhez illeszkedő közmunkaprogram (álláskeresési támogatás kiváltásával), és az aktuális munkaerő-piaci statisztikák alapján meghatározott hiányszakmákra való továbbképzési rendszer.
A "Minden ember érték"-elvét követve törekedni rá, hogy senki ne segélyt kapjon - és ne is segélyben gondolkodjon! Teremtsünk meg egy, a képességeknek-készségeknek-lehetőségeknek megfelelő, az ember munkaerejét hasznosító, és azt honoráló rendszert!


***

Tudom, hogy a lista korántsem teljes, és sokkal több tennivalónk van!

Azt gondolom ugyanakkor, hogy ahelyett, hogy elvesznénk a teendők sokaságában, kezdjük el egyesével végigjárni, hol, miben tudunk építő jelleggel hozzátenni a fent leírtakhoz!
Ezek csak pontok - pontosításra, kifejtésre szorulnak!
Komplett tervet, programot kell felépíteni mögéjük - és nem elég felépíteni, meg is kell valósítani azokat!

Ehhez pedig emberekre van szükség!

Olyanokra, akik az adott területen dolgoznak, vagy dolgoztak (nemrég) - olyanokra, akik képesek és hajlandóak vállalni, hogy a nemzet újjászületéséért időt és energiát áldozzanak a közös munkára az életükből!


Ha tudsz, és akarsz dolgozni az országunk megújulásáért, jelentkezz mail-en!

Csak Együtt érhetünk el bármilyen eredményt!

Szükség van Rád!